Kategória: Hír

Prezentáció ITT

Filmfelvétel ITT

Az előadás a mobil mezőgépészet (főként a traktorok) energetikai kérdéseit járta körül. Felvázolta a traktorenergetika összetettségét, majd a jelenlegi energiaforrásokat és a várható fejlődési irányokat elemezte.

A történeti áttekintésben rámutatott: a mezőgazdaság energiaforrása évezredeken át az emberi és állati izomerő volt, még a kerekes járművek mozgatása is ezen alapult. Az 1800-as években jelentek meg a gőzgépek, fa- és széntüzeléssel. A 20. század elején, az autótechnika fejlődésével párhuzamosan terjedtek el a traktorok. Kezdetben gyakori volt a benzinmotor, majd döntővé vált a dízel, amely ma is alaptechnológia. A korszerű dízelmotorok már szigorú környezetvédelmi előírásoknak (Stage V, illetve Tier 4) megfelelőek, de mindez rendkívül bonyolult kipufogógáz-utókezelő rendszert is jelent. A dízelen belül az alternatív hajtóanyagok a 1990-es évektől jelentek meg. Először a növényi olaj észterei (biodízel), majd biogáz/biometán és földgáz (CNG/LPG) alapú megoldások, később a hidrogén részbeni vagy teljes alkalmazása, végül a szintetikusan előállított üzemanyagok (e-fuel). Ezzel párhuzamosan a villamos hajtás is megjelent a mezőgépészetben. Ma már léteznek tisztán akkumulátoros traktorok, megjelentek a hibrid rendszerek (belső égésű motor + villamos motor együttműködése). Sőt olyan koncepciók is vannak, ahol a traktor és a munkagép kapcsolata is villamos (a munkagép saját villamos hajtású elemekkel működik, kisebb hidraulika/pneumatika-igénnyel). Szóba hozta a tüzelőanyagcellát is, ahol a hidrogénből és a levegő oxigénjéből villamos áram keletkezik.

Prezentáció ITT

Filmfelvétel ITT

Lakatos Boglárka, az Agrárközgazdasági Intézet klíma- és környezet, klímakutatási osztályának munkatársa előadásában azt a puzzle-t igyekezett összerakni, amelyben az éghajlati kitettség, az éghajlati érzékenység és az ezekből összeálló sérülékenység együtt értelmezhető, és amelyre az alkalmazkodási intézkedések adhatnak választ. Kapcsolódott az előző előadáshoz, jelezte, hogy ő a fogalmak tisztázásával, ábrákkal és konkrét, megvalósult példákkal próbálja árnyalni a képet.

A kitettséget először a csapadék változékonyságán keresztül mutatta be. Nem hosszú idősorral indított, hanem a 2024-es év havi csapadékeltéréseivel az átlaghoz képest. Minden hónapnál százalékos eltérések szerepeltek, és több hónapban is 100% feletti volt a különbség. Ezzel azt hangsúlyozta, hogy nemcsak kevesebb vagy több csapadék a probléma, hanem a szélsőség és a gyors ingadozás is. Ezután egy Péceli-féle klímakörzet-osztályozást mutatott Magyarországra, a 1961–1991 közötti állapotot hasonlította a 1991–2020 közötti időszakhoz. A skála a hűvös-nedvestől a mérsékelt nedves-szárazon át a meleg-száraz (legpirosabb) kategóriákig terjedt, és a két időszak összevetése magáért beszélt. A térképek alapján erősödött a meleg-száraz jelleg. A kitettségnél megjegyzett egy nyitott kérdést is: ha a kitettség adottság, vajon a felszínborítás alakításával mégis lehet-e rajta valamennyit változtatni.

Prezentáció ITT

Filmfelvétel ITT

Tóth Péter kollégáival régóta részt vesz a közös agrárpolitika környezeti hatásainak mérésében, programtervezésében és értékelésében, ezért az éghajlatváltozás és az agrártámogatások kapcsolatában tud ez alapján eredményeket és kihívásokat bemutatni. Hangsúlyozta, hogy a klímaváltozás olyan feladat, amely természetvédők, környezetvédők, agráriusok és erdészek összefogása nélkül nem kezelhető; számára a klímaváltozás az emberi társadalom működőképességének tesztje is, mert együttműködés híján a megoldás nem fog működni. A biodiverzitásnál kiemelte, hogy a mezőgazdasági élővilág természetes sokfélesége a madárindex alapján egy korábbi, nagyjából 30%-os csökkenés után stabilizálódni látszik. Az elmúlt tíz évben legalább nem romlik tovább, ami önmagában eredmény. Ezzel szemben a rovarbiomassza csökkenése továbbra is masszív és rendkívül aggasztó, ugyanúgy az agrárkörnyezet minőségének része, mint a talaj és a víz állapota.

Prezentáció ITT

Filmfelvétel ITT

Az előadás az EU agrártámogatások 2028 utáni változásait mutatja be, különös tekintettel arra, mi lehet ebből fontos a fiatal gazdáknak. Major Bence a költségvetési kerettel indít. Az eddig merev struktúrát rugalmasabbá és egyszerűbbé tennék. A sok, párhuzamos finanszírozási programot 16-ra szűkítenék, nagyobb mozgásteret adva a tagállamoknak a különböző kifizetési tételek között. A fő cél a források célzottabb felhasználása és az EU versenyképességének erősítése, amelyben kiemelt szerepet kap a versenyképességi alap (kutatás, Horizon Europe).

A rendszer egyik központi eleme a Nemzeti Regionális és Partnerségi Program (NRPP), amelybe többféle forrás kerül összevonásra. A mezőgazdasági (KAP) pénzek és többek között a kohéziós források is egy alapban jelennek meg. Ugyanakkor az agrárpolitikának fenntartott minimum összege marad. Magyarország esetében 9,24 milliárd euró, amely kizárólag mezőgazdaságra költhető, azon belül a jól ismert intervenciókra (jövedelemtámogatás, kockázatkezelés, környezetvédelem stb.). A minimum összeg azért lényeges, mert a kritika szerint az összevonás elvihetné az agrárpénzeket, de ez az alap garantálja a mezőgazdasági felhasználást, és bővíthető is.

Prezentáció ITT

Filmfelvétel ITT

Az előadó az előadása témáját úgy vezeti fel, hogy az Európai Bizottság 2025. július 16-án tette meg a javaslatát, de sem a többéves költségvetésről, sem az új KAP-ról nincs még megállapodás. A 27 tagállam eltérően képzeli el a következő időszak rendszerét, ezért semmi sincs kőbe vésve, a tárgyalási szöveg folyamatosan mozog, már a KAP-rendelet első cikkeihez is vannak módosító javaslatok. A brüsszeli egyeztetéseken ugyanakkor azt látja, hogy a tagállamok többsége, legalább 20 folytonosságot szeretne. Nem beborítani a rendszert, hanem a meglévő struktúrát továbbvinni, és csak ott változtatni, ahol szükséges.