Prezentáció ITT
Filmfelvétel ITT
Az előadás az EU agrártámogatások 2028 utáni változásait mutatja be, különös tekintettel arra, mi lehet ebből fontos a fiatal gazdáknak. Major Bence a költségvetési kerettel indít. Az eddig merev struktúrát rugalmasabbá és egyszerűbbé tennék. A sok, párhuzamos finanszírozási programot 16-ra szűkítenék, nagyobb mozgásteret adva a tagállamoknak a különböző kifizetési tételek között. A fő cél a források célzottabb felhasználása és az EU versenyképességének erősítése, amelyben kiemelt szerepet kap a versenyképességi alap (kutatás, Horizon Europe).
A rendszer egyik központi eleme a Nemzeti Regionális és Partnerségi Program (NRPP), amelybe többféle forrás kerül összevonásra. A mezőgazdasági (KAP) pénzek és többek között a kohéziós források is egy alapban jelennek meg. Ugyanakkor az agrárpolitikának fenntartott minimum összege marad. Magyarország esetében 9,24 milliárd euró, amely kizárólag mezőgazdaságra költhető, azon belül a jól ismert intervenciókra (jövedelemtámogatás, kockázatkezelés, környezetvédelem stb.). A minimum összeg azért lényeges, mert a kritika szerint az összevonás elvihetné az agrárpénzeket, de ez az alap garantálja a mezőgazdasági felhasználást, és bővíthető is.
Az előadó két plusz forráselemet emel ki. Egyrészt vannak olyan tételek, amelyek korábban KAP-ból mentek, most viszont KAP-on túli forrásból kell finanszírozni (például a LEADER és a válságtámogatások egy része). Másrészt megjelenik egy előre programozható félretett összeg. A költségvetés 25%-a eredetileg előre nem látható kiadásokra szolgál, de mezőgazdaság esetében ennek egy része előre tervezhetővé válik. Ez összesen 45 milliárd euró plusz forrást jelenthet, Magyarországra vetítve 2,57 milliárd eurót, kizárólag mezőgazdasági célokra. Emellett bővül az egységes biztonsági háló is. A javaslat szerint a jövőben kizárólag piaci zavarok esetén alkalmaznák, és ehhez plusz 6,3 milliárd eurós közös keret társul (országonként nincs lebontva).
A jelenlegi KAP stratégiai tervek a rendszer átalakulásával megszűnnek, helyettük egyetlen nemzeti és regionális partnerségi terv lesz, amelyben várhatóan külön KAP-fejezet is megjelenik. A tervkészítésnél hangsúlyos az együttműködés. Civil szervezetek, regionális és nemzeti hatóságok bevonásával kell megalkotni, mert a mezőgazdaság olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek széles társadalmi egyeztetést igényelnek. A megnövekedett tagállami flexibilitás célja, hogy a helyi szükségletekhez jobban illeszkedő, átfogó stratégiák szülessenek, és erősödjön a szinergia. Ne külön-külön alapokból, széttöredezetten próbáljanak megoldani problémákat (például vízrendszerekkel kapcsolatos gondokat), hanem integrált módon.
A KAP-intervencióknál az egyik fontos irány a jövedelemtámogatások célzása az igazi mezőgazdasági termelők felé. Elvárás lehet, hogy a kedvezményezett fő tevékenysége mezőgazdaság legyen, és ő viselje az irányítást, a hasznokat és a pénzügyi kockázatokat a földjei tekintetében. A kondicionalitás (a korábbi kölcsönös megfeleltetés) alapelve megmarad: támogatás csak bizonyos jogszabályok és gazdálkodási előírások betartása mellett jár, megsértés esetén például a földalapú támogatás csökkenthető. Ugyanakkor a HMKÁ-k (jó mezőgazdasági és környezeti állapot előírások) a bemutatott logika szerint megszűnnek, mint egységes kötelező csomag, és egy rugalmasabb rendszer lép a helyükbe, ahol a tagállam nagyobb szerepet kap a szabályozásban.
A jövedelemtámogatási rendszer szerkezete érdemben átalakul. Az ökorendszer megszűnik önálló elemként, és egybeolvad az agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel. A többrétegű jövedelemtámogatás (alaptámogatás + külön kiegészítések) is egyszerűsödik: egybevont rendszer jön, amelynek neve fokozatosan csökkentett területalapú jövedelemtámogatás. A lényeg, hogy a támogatás differenciált legyen a jövedelemigények szerint. A fiatal gazdák esetében kötelező magasabb vagy plusz támogatást adni. Más célcsoportoknál nagy a tagállami mozgástér, példaként elhangzik a női gazdálkodók vagy a hátrányos természeti adottságú területek kiemelése. A támogatási forma lehet hektáronkénti plusz összeg vagy átalány; a példa szerint egy női gazdálkodó kaphat egyszeri 18 ezer eurós átalányt, míg egy fiatal gazda a normál 200 euró/hektár helyett 240 euró/hektárt.
A csökkenés okát a degresszivitás és a maximalizálás (capping) adja. A nagyobb gazdaságoknál a területalapú támogatás fokozatosan mérséklődik, mert az indoklás szerint egy kis gazdaságnak hektáronként több támogatásra lehet szüksége, mint egy több száz hektárosnak. Új elemként szerepel, hogy 2032-ig azok a kérelmezők, akik elérik a nemzeti jog által meghatározott nyugdíjkorhatárt és öregségi nyugdíjban részesülnek, nem kaphatnak ebből a differenciált területalapú támogatásból. Más támogatási formákból ettől még részesülhetnek. A kistermelői támogatás megmarad egyszerűsített, átalány jellegű formában, fő változásként 3000 euróra emelik.
Az előadó megjegyzi: a támogatások nagy része továbbra is termeléstől nem kötött, vagyis a termelő és a földet karbantartó hektáronként azonos összeget kaphat. Ezen belül külön, nem termeléshez kötött elemek maradnak például a hátrányos természeti adottságú területekre, illetve a környezetvédelmi jogszabályok miatti gazdasági hátrányok kompenzálására.
A termeléshez kötött támogatásoknál több változás van. Egyrészt bizonyos elemek kötelezővé válnak a tagállamoknak. Magyarországnak ez nem gond, mert már alkalmazza. Másrészt bővül a támogatható ágazatok köre. Rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvények, gyepek és egyéb egynyári takarmánynövények is bekerülnek a támogatási körbe. Az állatoknál újdonság, hogy a méhészetre is kiterjesztik ezt a támogatási formát. Mivel az állattenyésztéshez kötött támogatások sok környezetvédelmi kritikát kaptak, előírásként jelenik meg, hogy a tagállamoknak a környezeti hatásokat is figyelembe kell venniük.
A termeléshez kötött támogatások pénzügyi keretének számítási alapja átalakul. Korábban a közvetlen kifizetési boríték 13% + 2% (utóbbi fehérjenövényekre) volt, de mivel boríték formában átrendeződik a rendszer, új alapból számolnak. A differenciált alaptámogatás, a kistermelői támogatás, a környezetvédelmi támogatások (és a gyapot – bár ez Magyarországra nem vonatkozik) összegének 20%-áig lehet maximum költeni termeléshez kötött támogatásra. Mivel az alapot a tagállamok határozzák meg, nagyobb lesz a tagállami kontroll. Például ha több pénzt tesznek környezetvédelemre, az alap nagyobb, így arányosan többet lehet termeléshez kötött támogatásra is fordítani. A korábbi plusz fehérjenövényes rész kiterjesztése is megjelenik. A fehérjenövényeken túl vegyes gazdaságok, illetve olyan térségek is indokolhatják, ahol a termelés megszűnése komoly kockázat (kiemelten említve a keleti határmenti régiókat).
A kockázatkezelésnél az alaplogika nagyrészt változatlan, de a fiatal gazdák számára külön, rugalmasabb paraméterezést engedne a rendszer. A válságkezelésnél az egységes biztonsági háló a piaci zavarokra koncentrál, de természeti károkra is utal (aszály, árvíz stb.). Új elemként említi a 30%-os termelésveszteséget szenvedők kompenzációját. A tagállam előbb az uniós allokáció 1%-át programozhatja át válságkezelésre, majd ha ez kevés, további 2,5%-ot, utóbbit a korábban említett, részben félretett 25%-os flexibilitási keretből.
A zöld struktúra egyszerűsödik és rugalmasabb lesz, miközben az önkéntes agrár-környezetvédelmi intézkedésekbe beolvad az ökorendszer. Megszűnik az a kötelezettség, hogy a borítékok 25%-át az első pillérben és 35%-át a második pillérben zöld célokra kell fordítani, ezt a tagállamokra bízzák. Helyette kötelező támogatási területek jelennek meg (éghajlatváltozás, talajegészség stb., illetve külön kötelezettségek nitrát-többlet miatti vízszennyezésnél). A tagállam úgy felel meg, hogy intézkedéseket és beruházásokat programoz, amelyek előremozdítják ezeket a célokat.
Az agrár-környezetvédelmi intézkedéseknél új elem az átállási kifizetés: maximum 200 eurós átalány. Ehhez konkrét terv kell arról, hogyan változik meg a gazdaság rendszere, és ennek milyen környezeti haszna lesz (példaként a biogazdálkodásra átállás hangzik el). További fontos változás, hogy a kondicionalitási előírások finanszírozásának tilalma enyhül. Bizonyos esetekben, ha a kötelezettségek végrehajtása túl költséges, részben finanszírozhatóvá válhat.
A beruházási támogatásoknál szűkül, ki kaphat. Kizárólag mezőgazdasági termelők és erdőtulajdonosok beruházásai támogathatók ebből a félretett agrár minimum összegből; más személyeket és vállalkozásokat az NRPP maradék részéből kell támogatni. Az ágazati támogatások (zöldség-gyümölcs, bor stb. operatív programok, termelői szervezetek) nagyjából változatlanok, újdonságként megjelenik a fehérjenövény ágazat támogatása.
Végül kiemelt téma a fiatal mezőgazdasági termelők támogatása. A tagállamoknak kötelező lesz az NRPP-tervekben nemzeti generációs megújulási stratégiát készíteni: felmérni a demográfiai helyzetet, javaslatokat adni, és feltárni a nemzeti–uniós akciók szinergiáit. A fiatal gazda meghatározása rugalmasabb, és több ponton speciális szabályok vonatkoznak rájuk (alaptámogatás, kockázatkezelés). Újdonság a kezdőcsomag: a fiatal gazdának nem külön-külön kell a támogatásokat összeszednie, hanem egy tagállami csomagban kapja a belépést segítő elemeket. Megjelennek a helyettesítési szolgáltatások is. Ha a gazdálkodó valamiért nem tudja ellátni a feladatait, támogatottan fizethet helyettesítést.