Nyitó előadás filmfelvétel ITT
A Gazdák Jövője, a Jövő Gazdái – Agrárszakmai Konferencia 2026 esemény elején a szervezők részéről Pintér Bálint az AGRYA társelnöke, Varga Péter, a szlovákiai Gazda Polgári Társulás elnöke és Dr. Mikula Lajos a 2SF-M Felkészült gazdák, fenntartható gazdaságok – Mozgásban Program programvezetője köszöntötték a résztvevőket. Majd következett a nyitó előadás.
Prezentáció ITT
Filmfelvétel ITT
Az előadás középpontjában az áll, hogyan lehet az alternatív gabonákat és más haszonnövényeket úgy termeszteni és feldolgozni, hogy illeszkedjenek a klímaváltozáshoz és a táplálkozási trendekhez. Az előadás elején az előadó kapcsolódik Dr. Szabó Marcel alkotmánybíró korábban elmondott gondolataihoz. A közép- és hosszú távú tervezés elengedhetetlen, mert az alkalmazkodásnak időigényes elemei vannak. Példaként említi, hogy egy új fajta nemesítése nagyjából tíz év, miközben a növénynemesítés és a kutatói életpálya kiszámíthatósága problémás. A másik nagy kihívásnak azt tartja, hogy hiába lehet adaptívabb növényeket termeszteni, ezeket fogyasztható formába kell hozni. Feldolgozóipar, technológia, innováció és folyamatos fejlesztés nélkül a termelés önmagában nem elég.
Prezentáció ITT
Filmfelvétel ITT
Az előadás a mobil mezőgépészet (főként a traktorok) energetikai kérdéseit járta körül. Felvázolta a traktorenergetika összetettségét, majd a jelenlegi energiaforrásokat és a várható fejlődési irányokat elemezte.
A történeti áttekintésben rámutatott: a mezőgazdaság energiaforrása évezredeken át az emberi és állati izomerő volt, még a kerekes járművek mozgatása is ezen alapult. Az 1800-as években jelentek meg a gőzgépek, fa- és széntüzeléssel. A 20. század elején, az autótechnika fejlődésével párhuzamosan terjedtek el a traktorok. Kezdetben gyakori volt a benzinmotor, majd döntővé vált a dízel, amely ma is alaptechnológia. A korszerű dízelmotorok már szigorú környezetvédelmi előírásoknak (Stage V, illetve Tier 4) megfelelőek, de mindez rendkívül bonyolult kipufogógáz-utókezelő rendszert is jelent. A dízelen belül az alternatív hajtóanyagok a 1990-es évektől jelentek meg. Először a növényi olaj észterei (biodízel), majd biogáz/biometán és földgáz (CNG/LPG) alapú megoldások, később a hidrogén részbeni vagy teljes alkalmazása, végül a szintetikusan előállított üzemanyagok (e-fuel). Ezzel párhuzamosan a villamos hajtás is megjelent a mezőgépészetben. Ma már léteznek tisztán akkumulátoros traktorok, megjelentek a hibrid rendszerek (belső égésű motor + villamos motor együttműködése). Sőt olyan koncepciók is vannak, ahol a traktor és a munkagép kapcsolata is villamos (a munkagép saját villamos hajtású elemekkel működik, kisebb hidraulika/pneumatika-igénnyel). Szóba hozta a tüzelőanyagcellát is, ahol a hidrogénből és a levegő oxigénjéből villamos áram keletkezik.
Prezentáció ITT
Az előadás a mesterséges intelligencia (MI) mezőgazdasági alkalmazhatóságát tekintette át, egy a konferencia előtt kiküldött előzetes kérdőív (47 válasz) tanulságaira támaszkodva. A válaszolók fele azt mondta, hogy nem használ semmilyen MI-alkalmazást, kb. 30% használ, 20% pedig bizonytalan. Az előadó szerint ez részben abból fakad, hogy a mesterséges intelligencia nem egyetlen technológia, hanem sokféle módszer és alkalmazás gyűjtőfogalma. Egy átlagembertől sem várható el, hogy pontosan tudja, mi tartozik bele, úgy félrevezető lenne mindent egyetlen címkével kezelni. A technológiai mélységek helyett, inkább azt emelte ki, hogy az MI-n belül a gépi tanulás a kulcsterület, ahol a rendszerek tanulnak. Ehhez pedig megfelelő mennyiségű és főleg megfelelő minőségű adat szükséges. Fontos üzenet, hogy a ChatGPT csak nagyon kis szelete a teljes MI-ökoszisztémának. A mostani felkapottsága azért erős, mert a nagy nyelvi modellek közel kerültek a hétköznapi felhasználókhoz, miközben gépi tanulási algoritmusok már az 1950-es évek végétől léteznek. A kérdőívben azok közül, akik használnak MI-t, valóban a ChatGPT a leggyakoribb, de mezőgazdasági oldalról nem érdemes kizárólag erre fókuszálni.
Prezentáció ITT
Filmfelvétel ITT
Az „Éghajlatváltozás kihívások és szabályozás” panel első előadásában Dr. Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetsége társelnöke azt a civil kezdeményezést mutatta be, amely új, átfogó magyar klímatörvény megalkotását sürgeti. Bevezetésként hangsúlyozta, hogy a klímaváltozás már a mindennapokat alapjaiban befolyásolja, és a hazai károk egyre konkrétabban mérhetők. Példaként említette, hogy a Duna és a Tisza vízhozama mintegy 15%-kal csökkent, miközben a nyári kipárolgás a földekről a duplájára nőtt, vagyis az ország vízvesztése gyorsul. A rossz vízgazdálkodás és a klímaváltozás együtt oda vezetett, hogy a Tisza vízgyűjtőjén a felszín alatti talajvízből három és fél „balatonnyi” víz hiányzik. A kárstruktúra is átrendeződött: az árvízkárok jelentősége csökkent, az aszálykár értéke viszont már hússzorosa az árvízkárnak. Az aszályos évek gyakoribbá váltak: 2021 és 2024 között négy évből háromban az ország területének 70%-át érte aszály, miközben korábban tipikusan háromévente jelentkezett ilyen súlyú aszálykár. Ebből az az következik, hogy nem elég javítgatni, hanem strukturális válaszokra van szükség.