Kisalföld, nyugati határszél, Kóny. Itt gazdálkodik Polgár Ákos családjával. Vele beszélgettünk a gazdák mindennapjairól, kihívásokról, lehetőségekről.
A Polgár család, már mondhatjuk az elmúlt évtizedek alatt kialakult hagyományos magyar gazdálkodói család. Az apa indította a gazdaságot, aki agrármérnök. Mostanra a fia és menye akik, mindketten szakmabeliek, Ákos növényvédő mérnök, Viki élelmiszermérnök és könyvelő viszik a nagyobb részét a mindennapi munkának. Az hosszú évek óta velük dolgozó munkatársuk, András a főgépész. Szóval minden együtt van ahhoz, hogy kompakt módon saját erejükből működtessék a gazdaságot. „De hát ez attól még egy család, így van aki álmodozik és állandóan ötletel, ez vagyok én, van aki mindig mindent ellenez, ez a pénzügyes gondolkodású feleségem és vannak a többiek, akik mindenben támogatnak bennünket.” Mondja komoly arccal, de hamiskás mosollyal a szeme sarkában Ákos. „És ez ettől működik!”
A gazdaság 400 hektárt művel. A szántóföldi kultúrák, kalászosok, kukorica mellett a fő növények a burgonya, hagyma, cukorrépa és időnként a borsó. Tehát nem a szokásos szántóföldi termeléssel foglalkoznak. Ennek mostanában már csak az előnyeit érzékelik. A kertészeti kultúrák piaca kiegyensúlyozottabb, már évek óta nincsenek értékesítési problémáik, sokkal kisebb a piaci kitettségük, mint azoknak, akik csak a klasszikus növényeket termelik. Több, mint 10 évvel ezelőtt a nehezebb, több munkát, nagyobb odafigyelést, hozzáértést igénylő növények felé fordultak. A támogatási rendszer pedig akkor pontosan a könnyebb irányba, a tömegtermékek termelése felé terelte a gazdálkodókat. Mostanra érett be az, hogy akkor nem a szirénhangokra hallgattak és járták tovább a saját útjukat.
Ákos növényvédős, így gyorsan szóba kerülnek az ehhez kapcsolódó szakmai ügyek, különösen a mostanában sokat emlegetett fenntarthatóság. Ebben a témában rögtön előkerülnek a generációs különbségek. Ahogyan Ákos fogalmaz, ez már nem az édesapjáék által tanult régi iskola szerint működtett gazdaság. Itt nem az a cél, hogy egy szál gaz se legyen a táblában, nem cél, hogy minden élőlényt kipusztítsanak. Egy küszöbérték alá akarja csak szorítani pl. gyomterhelést. A gyomirtóból csak annyit használnak, amennyi mindenképpen szükséges, bátran alkalmaznak mechanikai megoldásokat is. A talajokat nem terhelik túl. Csak annyit vesznek ki belőle, amennyi ahhoz kell, hogy megéljen a család, hogy szükséges fejlesztéseket meg tudják csinálni. „Kizsigerelhetnénk a talajainkat, lehetne ezekből a 30-40 aranykoronás talajokból sokkal több pénzt kivenni. De akkor mi maradna a gyerekeknek, ők miből élnének meg?” A talaj érték, arra épül a gazdaság, vigyáznak is rá nagyon.
A határszemle alatti beszélgetésben természetes módon előjönnek a sokat emlegetett, örök témák is, generációváltás, forgatás nélküli talajművelés, digitalizáció. Ákosnak ezekről is van véleménye.
A generációváltás kapcsán a kisebb gondnak látja a fiatalok számát. Igen, lehetne több fiatal is, aki a mezőgazdaságban képzeli el a jövőjét. De a nagyobb gond azzal van szerinte, hogy akik benne vannak azok jelentős részénél is hiányzik a motiváció. Egyszerűen nem érdekli őket az, amit csinálnak, hiányzik a szakma szeretete. Számukra csak egy munka és nem több. A munkát meg végzik ahogyan éppen sikerül. Hiányzik az érdeklődés, az akarás. És ez nem pénz kérdés. Látszik, hogy a pénz ezt a generációt már nem motiválja, a pénz az természetes, hogy jár, az is természetes, hogy sok jár, még kis teljesítményért is. Ez pedig a mezőgazdaságban nem működik. Itt a teljesítményt fizetik meg.
A forgatás nélküli talajművelés sláger téma. Sokat lehet olvasni, hallani az előnyeiről. Ákosék gazdasága nem kötelezte el magát e mellett az új trend mellett. Ahogyan fogalmaz „vegyes művelésű” gazdaság az övék. A talajtípus, az évjárat és az aktuális növénykultúra alapján dől el, hogy szántanak vagy sem. Mert a forgatás nélküli művelést nem lehet és nem is szabad mindenhol, mindenkor alkalmazni. Ez egy módszer, aminek megvan a maga helye és okszerűsége.
Hasonló véleménnyel van az agrár digitalizációról és precíziós gazdálkodásról. Azt is sokan egyfajta megváltásként emlegetik a mezőgazdaság sok-sok gondjára. Van agrár digitalizációs mérnöki végzettsége is. Mint ilyen is mondhatja, hogy a digitalizáció nem megoldás, hanem inkább csak segítség. Egyszerűen csak annyi történik, hogy több adat áll a rendelkezésre a döntésekhez. A döntést viszont a gazdának kell továbbra is meghozni. Ehhez meg felkészültség és tudás kell. Ezt nem pótolja egyetlen digitális megoldás sem. És a magyar gazdáknak nagy általánosságban ebben van még hová fejlődni.
