A Csallóköz szívében, Búslakon működő, Bíró Pál és Nagy György családi tulajdonában álló, mezőgazdasági és élelmiszer-feldolgozó vállalkozást látogattuk meg, ahol Póda László megbízott igazgató fogadott minket. A cég szlovák neve, Skolské hospodárstvo Búslak magyarul leginkább Búslaki Tangazdaságként lehetne fordítani. A név történeti eredetű: a vállalat korábban szoros kapcsolatban állt a dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakközépiskolával, ahonnan a diákok rendszeresen jártak ide gyakorlatra. Ez a kapcsolat ma is létezik, de már jóval kisebb intenzitással, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt. Jelenleg évente néhány alkalommal érkeznek tanulók gyakorlatra vagy üzemlátogatásra, tehát az iskola és a gazdaság közötti kapcsolat megmaradt, csak kevésbé hangsúlyos formában.
A cég működését 2024 szeptembere óta megbízott igazgatóként vezeti László. A vállalkozás két tulajdonosa idősebb korú, egyikük 73, a másik 68 éves, ezért az új vezető alkalmazásának egyik fő oka az volt, hogy a tulajdonosok fokozatosan vissza tudjanak vonulni a napi operatív ügyektől. A társaság fő profilja összetett: állattenyésztéssel, tejtermeléssel, tejfeldolgozással, növénytermesztéssel és olajsajtolással egyaránt foglalkozik.
A gazdaság egyik legfontosabb ága a tejhasznú szarvasmarhatartás. Összesen 530 Holstein-fríz tehenet tartanak, amelyekből bio minősítésű tejet állítanak elő. A napi tejtermelés 14–15 ezer liter körül alakul. Maga a tehenészet a falun belül, de a telephely másik részén található. A látogatás során ezt nem lehetett megtekinteni, elsősorban állategészségügyi és járványvédelmi okokból. A korábbi száj- és körömfájás járvány óta különösen szigorúan kezelik a külső belépést, ezért csoportokat nem szívesen engednek be az állattartó részlegre.
A megtermelt tej nagy részét már házon belül dolgozzák fel. A napi mennyiség mintegy 80 százaléka saját tejüzembe kerül, amely ugyanazon az udvaron található, mint a gazdaság más feldolgozó egységei. Ez a tejüzem kis kapacitású, körülbelül 13–14 ember dolgozik benne, és jelentős a kézimunka-igénye. Ugyanakkor jól szervezett, működőképes üzemről van szó, amelyet a cég mára kezd kinőni. A tejüzem egyik alapelve, hogy kizárólag saját állományból származó tejet dolgoz fel, külső tej nem kerül be a rendszerbe. Ez biztosítja, hogy rendkívül friss alapanyaggal dolgozzanak: a reggeli fejés után a tej szinte azonnal a feldolgozóba jut.
A cég annak ellenére, hogy kis tejüzemként működik, komoly kereskedelmi kapcsolatokat épített ki. Beszállítóként jelen vannak több nagy kiskereskedelmi láncban, így a Lidlben, a Kauflandban, a Billában, valamint a Szlovákiában terjeszkedő Biedronkában is. Ez utóbbi még kevés bolttal működik az országban, de a lengyel piacon rendkívül erős szereplő. A cég biotejet ide is szállít. A tejüzem napi 12–13 ezer liter tejet dolgoz fel és széles termékportfólióval rendelkezik. A legfontosabb termék a palackozott tej, amely a teljes forgalom 50–60 százalékát adja. Emellett joghurtokat gyártanak, amelyek nagyjából 15–20 százalékot képviselnek, továbbá túrót, tejfölt, különféle sajtokat, érlelt sajtokat és eidami típusú termékeket is előállítanak.
Külön említést kapott egy olyan sajtjuk, amely 2024-ben Norvégiában aranyérmet nyert egy közel négyezer sajtot felvonultató megmérettetésen. Ennek ellenére a gyártását egyelőre felfüggesztik, mert a termék gazdaságilag nem bizonyult kellően jövedelmezőnek. Bár szakmai szempontból komoly siker, nem fogyott megfelelő ütemben és nem sikerült olyan áron vagy volumenben értékesíteni, hogy a termelése rentábilis maradjon. Ezért a vállalat inkább azokra a termékekre koncentrál, amelyeket nagyobb volumenben és hatékonyabban tud előállítani.
A mezőgazdasági alaptevékenységhez 1700 hektár művelt terület tartozik. Ebből 1000 hektár bio, 700 hektár pedig konvencionális művelés alatt áll. A bio területek elsődleges célja a saját állomány takarmányozásának biztosítása, ezért itt jellemzően tömegtakarmányt, silókukoricát, szenázsnövényeket és egyéb szálastakarmányokat termesztenek. Kiemelt növény a tönkölybúza, amelyet 300–400 hektáron vetnek bio minőségben, és egy stabil német partner számára értékesítenek. Fontos még a napraforgó, amely a növénytermesztés egyik meghatározó eleme, és a saját olajsajtoló üzem alapanyagát adja. A konvencionális területeken megtermelt növényeket – a napraforgó kivételével – jellemzően értékesítik. Itt klasszikus kultúrákat, kalászosokat, kukoricát termelnek, illetve kisebb mértékben szója termesztésével is kísérleteznek.
A vállalat másik fontos üzletága az olajsajtoló üzem, amely már több mint húsz éve működik. Ebben bio és konvencionális napraforgóolajat állítanak elő, kizárólag étkezési célra. A cég olajai már több mint egy évtizede jelen vannak a legtöbb szlovákiai szupermarketben, a Lidl kivételével szinte minden nagy láncban megtalálhatók. A gyártási technológia klasszikus hidegsajtolás, tehát tisztán mechanikai préselés, kémiai extrakció nélkül. Fontos jellemző, hogy kizárólag magas olajsavtartalmú napraforgót dolgoznak fel. Éves szinten 3500–4000 tonna bio, valamint 2000–2500 tonna konvencionális napraforgót sajtolnak ki. Mivel a saját növénytermesztés nem fedezi a teljes feldolgozási igényt, jelentős mennyiséget vásárolnak fel a környékbeli termelőktől, mind bio, mind konvencionális minőségben.
A mechanikai sajtolás egyik következménye, hogy a melléktermékként keletkező napraforgódarában, illetve pogácsában jelentős mennyiségű, körülbelül 14–15 százaléknyi maradék olaj marad. Ez jelentősen eltér a kémiai extrahálást alkalmazó technológiáktól, ahol az olaj nagyjából 98 százalékát ki tudják nyerni a magból. Emiatt a cég olaja drágább, viszont minőségében eltérő karakterű. További árfelhajtó tényező a magas olajsavtartalmú napraforgó használata. A vásárlók mégis kedvelik ezeket az olajokat, mert jobban bírják a hőt, hosszabb ideig használhatók sütéshez anélkül, hogy füstölni kezdenének vagy kellemetlen szaguk lenne. Vagyis a magasabb ár részben a használati értékben térül meg.
Az olajtermelés jelentős része exportra kerül. Az előállított mennyiség nagyjából fele külföldre megy, jelenleg a legfontosabb partner egy litván vállalat, amely a Baltikumban, tehát Észtországban, Lettországban és Litvániában is szupermarketláncokban értékesíti ezeket az olajokat. Emellett kisebb exportpiacok is léteznek, például Vietnám vagy Görögország, de ezek nem olyan jelentősek, mint a litván kapcsolat.
A vállalatnál összesen 75–80 ember dolgozik. A legnagyobb létszám az állattenyésztésben van, itt körülbelül harminc fő dolgozik. A növénytermesztéshez nagyjából tíz ember tartozik, a tejüzemben tíz és tizenöt fő közötti a dolgozói létszám, az olajüzemben hat-hét ember dolgozik, a többiek az adminisztrációhoz és egyéb támogató feladatokhoz kapcsolódnak.
Az üzemlátogatás első állomása a tejüzem volt. Mivel a tejüzem csak hétfőtől péntekig működik, a látogatók éppen termelésen kívüli állapotban láthatták. Emiatt teljes védőöltözetre sem volt szükség, csak a lábbelire került védőhuzat. A tejüzem technológiájában fontos elem a pasztőrözés: a nyers és a pasztőrözött tej külön tartályokban található, a pasztőr berendezés kapacitása mintegy 2500 liter óránként. A hőkezelés hőmérséklete és időtartama attól függ, milyen termék készül az adott tejből. A rendszer része a homogenizátor is, amely a tej zsírcseppjeit mikroszkopikus méretűre bontja, így a tejszín nem ül ki a tej tetejére. A fogyasztók és a kereskedelmi láncok ezt a formát részesítik előnyben, mert a hagyományos, fölöződő tejjel szemben ezt tekintik megszokottnak.
A tejüzemben külön rendszer van a tej zsírtartalmának szabályozására is. A beérkező tej körülbelül 3,8 százalékos zsírtartalmú, ebből igény szerint le tudnak venni, ha zsírszegényebb terméket készítenek. A joghurtok gyártása érlelőtankokban kezdődik, ahol a tejhez baktériumkultúrát adnak, majd a keveréket poharakba töltik, és ott zajlik le maga az érés. A megfelelő hőmérsékletet és időt külön érlelőkamrák biztosítják. A literes PET-palackos tej töltésére szolgáló gép kapacitása 900–1000 liter óránként, de ez a vállalat szerint már kevés, ezért a jövőben nagyobb teljesítményű, kartondobozos csomagolásra alkalmas berendezésre cserélik.
A tejüzemben túró- és sajtkészítésre szolgáló üstök és szűrőfelületek is működnek. A rögös túró például perforált lemezen csöpög le, így a savó eltávolítható belőle. Az üzem 2016-ban indult, és a beruházás nagy része pályázati támogatásból valósult meg. A készáru hűtőben a különféle termékek lánconként eltérő csomagolásban jelennek meg, például az A2-es tejtermékek a Lidl saját logójával, más termékek pedig a Kaufland számára készülnek.
A látogatás egyik legérdekesebb pontja az A2-es tej bemutatása volt. A cég életében 2025 szeptembere körül indult el ebbe az új irányba. Az A2-es tej lényegében olyan tej, amely egy bizonyos tejfehérje, a béta-kazein A2-es típusát tartalmazza. László elmagyarázta, hogy a tej fehérjéi között a kazein kiemelt szerepű, és ezen belül két típus létezik, az A1-es és az A2-es. Valamikor minden tej A2-es jellegű volt, de a Holstein-fríz és más intenzíven szelektált fajták tenyésztése során genetikai mutáció következtében elterjedt az A1-es változat. Ma a Holstein-fríz állományok körülbelül 80 százaléka A1-es, 20 százaléka A2-es. Az olyan kevésbé intenzíven nemesített fajtáknál, mint a magyar tarka, a szlovák tarka vagy a jersey, még mindig 60–70 százalékos arányban megtalálható az A2-es változat. Az emberi anyatej és a kecsketej szintén A2-es.
A cég saját állományát genetikai vizsgálatnak vetette alá, és kiderült, hogy az 530 tehénből körülbelül 220 A2-es genetikájú, vagyis náluk a Holstein-fríz állomány 40 százaléka hordozza ezt a tulajdonságot, ami jelentősen meghaladja az átlagos 20 százalékot. E felismerés alapján több mint egy éve olyan tenyésztési programot indítottak el, amelyben már csak A2-es béta-kazeint örökítő bikákat használnak. Hosszabb távon az egész állományt át szeretnék alakítani, és ha minden a tervek szerint halad, 2030–2032-re minden tehén A2-es genetikájú lehet.
Az A1 és A2 közötti különbség molekuláris szinten mindössze egyetlen aminosav eltérésére vezethető vissza, de ennek élettani jelentősége lehet. Az A1-es fehérjét bizonyos emberek nehezebben tolerálják és náluk puffadás, hasmenés, kiütések vagy egyéb emésztési panaszok jelentkezhetnek. Ezt sokan összetévesztik a laktózérzékenységgel, holott itt nem a tejcukorral, hanem a tejfehérjével kapcsolatos érzékenységről van szó. Azoknak, akik kifejezetten az A1-es kazeinre érzékenyek, az A2-es tej alternatívát jelenthet. A cégnek már saját, közvetlen tapasztalata is van arról, hogy valaki hosszú tejtermékmentes időszak után újra gond nélkül tudott A2-es tejet fogyasztani.
Szlovákiában a vállalat ezzel az A2-es tejjel úttörő szerepet tölt be. Korábban máshol is voltak kisebb mennyiségben A2-es tehenek, de jellemzően csak farmon belüli, helyi értékesítés történt. Ez a cég viszont napi 6000 liter A2-es tejet fej, és országos eléréssel, a Lidl 175 üzletén keresztül teszi azt elérhetővé. Ez különösen fontos, mert az A2-es tejért 30–40 százalékkal magasabb árat tudnak kapni, mint a hagyományos tejért.
A vállalat ugyanakkor tudatosan látja ennek a piacnak a korlátait is. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az A2-es tej már ismert kategória, de ott sem uralja a piacot, hanem csak egy kisebb szegmenst jelent. A cég úgy véli, hogy a nagy tejipari vállalatok számára nem feltétlenül vonzó ez a terület, mert túl sok, kis mennyiségben elérhető alapanyagot kellene összegyűjteniük. Egy kisebb, rugalmasabb üzem számára viszont ez éppen előnyt jelenthet.
Szó esett a csomagolás jövőjéről is. Jelenleg a palackozott tej PET-palackban kerül forgalomba, de a cég maga is úgy látja, hogy egy biotermék marketingjéhez ez nem illeszkedik jól. Az üvegcsomagolást sokan felvetették, de az jelentősen, legalább 13–15 centtel növelné a termék árát, logisztikailag is nehezebb lenne és a vevők jelentős része ezt nem fizetné meg. Ezért a vállalat inkább kartondobozos csomagolásra készül áttérni, egy úgynevezett Elopak rendszerre. Ehhez egy mintegy 600 ezer eurós beruházás szükséges, amelyet pályázati támogatással szeretnének megvalósítani, és a tervek szerint egy éven belül elhagyják a PET-palackos megoldást.
A látogatás során a joghurtok kóstolására is sor került. A vendégek bio és laktózmentes termékeket is kipróbálhattak. A laktózmentességet laktázbontó enzimmel érik el. Elhangzott, hogy a bio termékeknél minden összetevőnek bio minősítésűnek kell lennie, tehát például a hozzáadott lekvárnak is. A vásárlói visszajelzések alapján a termékek ízvilága erős, telt és jellegzetes, ami a minőség egyik legfontosabb visszaigazolása. Az is kiderült, hogy a joghurtfogyasztásnak van némi szezonális ingadozása: a nyári, iskolaszünetes időszakban valamivel kevesebb fogy belőlük.
Az üzem második része az olajgyár volt. Itt három mechanikus présgép működik, egy nagyobb, körülbelül egy tonna per órás teljesítménnyel, valamint két kisebb, egyenként 500 kilogramm per órás gép. Ezek csigás mechanizmussal préselik ki az olajat a napraforgóból. A préselés során keletkező pogácsa meleg, körülbelül 35–40 fokos és takarmányként hasznosítható. Egyrészt a saját tehenek kapják, másrészt értékesítik is, mert több keletkezik belőle, mint amennyit az állomány fel tud használni.
A nyers olaj közvetlenül a sajtolás után nagyon sötét, szinte kőolajszerű megjelenésű. Egy szűrőn, majd egy további technológiai folyamaton halad át. A szűrés során eltávolítják belőle a maghéj- és egyéb szennyező részecskéket. Ezután következik a vinterizálás, vagyis a viasz kivonása. Ehhez növényi alapú perlitet használnak, amelyhez a viasz kötődik, majd egy szűrési eljárással eltávolítható. A kivont viasz melléktermékként biogázüzembe kerül. Elméletileg más célra is használható lenne, de a cég nem foglalkozik ezzel.
A viaszmentesített olaj esetében további lehetőség a szagtalanítás, vagyis a deodorizálás. Ez egy külön eljárás, amely során az olajat körülbelül 200 fokra hevítik, egy nagy felületen filmszerű rétegben szétterítik, majd meleg vízgőzzel kezelik. A szaganyagok a gőzmolekulákhoz kötődnek és vákuum segítségével eltávolíthatók. A cég olajainak nagyjából 30 százaléka szagos, vagyis természetes napraforgóillatú marad, 60 százalékuk viszont szagtalanított formában kerül forgalomba. Hogy melyik iránt van igény, az a felhasználási céltól függ. Hússütéshez például a természetes illatú olaj is megfelelő, de például süteményekhez a napraforgóíz zavaró lehet, ott inkább a deodorizált változatot keresik.
A gyár különféle kiszerelésekben értékesíti az olajat, az egy literestől az öt- és tízliteres változatokon át az ezerliteres IBC-tartályokig. Utóbbiakat főként élelmiszeripari üzemek vásárolják, például chips- vagy snackgyártáshoz. Közvetlen értékesítésre is van lehetőség: a lakossági vásárlók előre leadhatják rendeléseiket és meghatározott napokon vehetik át a termékeket.
A terménytárolóban látható volt a sajtolásból származó dara, valamint a feldolgozásra váró napraforgó. A tárolás jól tervezett, szellőztethető raktárakban történik, külön a bio és külön a konvencionális készletek számára. A hidegsajtolás hatékonysága függ a napraforgó fajtájától is. László szerint egyes Pioneer hibridekkel korábban rossz tapasztalataik voltak, mert ennél a technológiánál nehezebben adták le az olajat, a gépek jobban melegedtek. Ezzel szemben például bizonyos Syngenta vagy Limagrain hibridek beváltak.
Összességében a szakmai programon látottak egy sok lábon álló, integrált mezőgazdasági vállalkozás képét rajzolta meg, amely a tej- és olajtermeléstől a feldolgozáson át a közvetlen és láncokon keresztüli értékesítésig átfogja a teljes termékpályát. A vállalat egyszerre törekszik hagyományos alapokra, bio szemléletre, korszerű piaci alkalmazkodásra és innovációra. Jó példa erre az A2-es tej fejlesztése, a csomagolás tervezett korszerűsítése, valamint az a képesség, hogy kisüzemi méretben is országos és részben nemzetközi piacokon tudnak jelen lenni.
