Pónya Ferenc Alsószeliben él és gazdálkodik fiával, Pónya Gáborral. Családi vállalkozásuk ma mintegy 450 hektár szántón és ehhez kapcsolódó gyümölcsösön gazdálkodik. Ferenc 35 évvel ezelőtt, a rendszerváltás idején indította el a saját gazdaságot, amikor Szlovákiában először nyílt lehetőség magángazdálkodásra. Mezőgazdasági középiskolát végzett Dunaszerdahelyen, majd a mezőgazdaságban dolgozott. 1990 körül a családi örökségként meglévő 30 hektáros szántón elindította a vállalkozást. Később távoktatásban elvégezte az Mosonmagyaróvári Egyetem üzemmérnöki szakát is, ami megalapozta a szakmai szemléletet. A gazdaságot fokozatosan úgy építették fel, hogy azt a család egyedül is képes legyen működtetni.
A kezdeti években főleg sűrűn vetett gabonát termeltek, kukoricát, cukorrépát és cukorborsót, egy klasszikus „norfolki négyes” vetésforgóhoz hasonló összeállításban. Dunaszerdahelyen működött a cukorgyár, ahová 3000 tonnás kvótával termelték a cukorrépát. Amikor azonban – más üzemekhez hasonlóan – a dunaszerdahelyi cukorgyárat is megszüntették, kényszerpályára került a gazdaság: új irányt kellett választani. A kvóta elvesztéséért kapott kárpótlást technológiai váltásra fordították, ésy minimalizált talajművelési rendszerre álltak át. Tudatosan a Horsch-technológia mellett döntöttek, és erre építették fel a gép- és művelési struktúrát, hogy kevés emberrel, családi keretben is fenntartható legyen az üzem.
A diverzifikálták a tevékenységet, ennek egyik fontos eleme a bodza lett. Egyetemi előadás során hallotta Ferenc, hogy Magyarországon Vácon bodzát termelnek. Felkereste a szakembert, és 2000-től tagja lett a magyar BOTÉSZ-nek, a bodzatermelőkhöz kapcsolódó szervezetnek. A bodza területe idővel 40 hektárra nőtt, ám a kézi munkaerő fokozatosan eltűnt, egyszerűen nem volt, aki leszedje a termést. Az idősödő ültetvények kiöregedése és a munkáshiány arra kényszerítette a családot, hogy új irányt keressenek. Ferenc Lengyelországban járt, ahol megfigyelhette, hogyan takarítják be a meggyet géppel, és ez adta az ötletet az új ültetvények kialakításához.
Azóta egy intenzív meggyültetvényt hoztak létre. Az egyik blokk 5 hektáros, mellette egy további 10 hektáros rész található, összesen 15 hektáron mintegy 30 000 fa áll, hektáronként körülbelül 2200 tővel. Az ültetvény kifejezetten meggykombájnra lett tervezve, nem ponyvás rázógépre, hanem olyan betakarítóra, mint a szőlőnél használatos „rájárós” kombájn. A térállás 4,5 x 1 méter, sűrű, sövényszerű koronaformával. Már a harmadik évben volt egy nulladik termés, az ötödik évre pedig 16 tonna/hektár hozamot értek el. A fajta Erika, Magyarországról származó, lémeggy, amelyet például a Rauch dolgoz fel. A 2024-es fagyos időszakban – amikor Magyarország jelentős része elfagyott – Alsószeliben ugyan voltak hideg éjszakák, de a meggy nem szenvedett komoly kárt, így a termés aranyat ért.
A gazdaság központja egy régi családi telek Alsószeliben. A lakóház az 1920-as évekből, az első Csehszlovák Köztársaság idejéből származik. A házhoz ipari jellegű gazdasági épületek, majd a háború előtt egy beton magtár épült. A család már korábban is gazdálkodott: az apai nagyanya ága 1593-ban kapott armálist, azóta földműveléssel foglalkoznak. A telek mögött egykor malom működött, amelyet a nagyapa épített a 20-as években és a dédnagyapa volt a főrészvényes. A családi gazdálkodás az 1950-es évek kollektivizációjáig tartott, akkor mindent elvitt a szövetkezet, Ferenc pedig 1990-től építi újra a gazdaságot. Bár még van mit rendbe rakni, következetesen haladnak előre.
A telepen ma egy lakórész mellett raktár- és műhelyépületek, valamint egy modern fűtési rendszer is található. Egy 50 kW-os osztrák apríték-kazán működik, amelyet elsősorban bodza- és egyéb metszési nyesedékkel fűtenek. A nyesedéket egy zúzógéppel darálják 30 mm körüli méretre, majd egy nagyméretű tárolóban halmozzák fel. A kazán teljesen automata: a betárolt nyesedékből egy kihordószerkezet adagolja az anyagot, a ház fűtését és melegvíz-ellátását hőcserélőn keresztül biztosítja. A hamut nagyjából havonta kell üríteni. A fölös forgácsot egy közeli hőközpontba adják el, így a metszési hulladék is hasznosul.
A tápanyag-utánpótlásban a gazdaság szinte az összes nitrogént folyékony formában juttatja ki, nem használnak szilárd karbamidot. DAM vagy nitrosol jellegű műtrágyát tartálykocsikkal szállítják. Ma már két nagy tartályban (összesen 12 000 liter körül) tárolják, a korábbi IBC-k helyett. A szilárd műtrágya elsősorban foszforban gazdag NPK, amelyet a vetőgéppel, egy menettel, közvetlenül a mag mellé helyeznek. A gépparkban kisebb Kubota traktorok, nagyobb JCB erőgépek, két Lamborghini, ebből az egyik már csak tartalék, két Zetor és egy MTZ dolgozik. A talajművelésben Horsch gépeket használnak, valamint egy lazítót, amit forgókon és szükség esetén mélyebb beavatkozásra vetnek be. Ugyanakkor Ferenc célja a sekély művelés, 10 centi alatti talajbolygatás, részben a karbonmegkötéshez kapcsolódó lehetséges rendszerekhez igazodva.
A legfontosabb talajkímélő eszközük a láncos tárcsa, egy ausztrál Kelly-harrow, amelyet az elsők között hoztak be Szlovákiába. Hatméteres munkaszélességű, 4–5 centiméter mélyen dolgozik, kiválóan aprítja és fekteti a kukoricaszárat, gyomot, miközben a növénymaradványt a felszínen hagyja. Nem tömődik el, nagy sebességgel (akár 15 km/h-val) húzható. Előfeltétel, hogy a gépet jól beállítják. A láncok és súlyok szabályozásával kell elérni, hogy ne pattogjon, ne hullámosítsa a talajt, és a dobott föld ne torlódjon a traktor alatt. A láncos tárcsa annyira bevált, hogy tavasszal kompaktor helyett is használják, a greening keverékek és fagyott másodvetések (például szója) lezúzására, majd közvetlenül vetőgéppel mennek utána. Pónyaék 20 éve nem szántanak, „gyökerekkel szánt” – idézi Ferenc Dobos Endre gondolatát –, vagyis a talajszerkezet javítását a növények gyökérzetére bízza.
Az öntözéshez és folyékony műtrágyázáshoz külön géppark tartozik. A 400 méteres lineár és egy nagy körforgó öntözőberendezést ma már egy 100 lóerős dízelmotoros szivattyú hajtja. Korábban kardános traktorral oldották meg, de ez energiaigényesebb és kevésbé hatékony volt. A kukoricában történő folyékony nitrogén-kijuttatáshoz egy amerikai BlueJet injektort használnak, amely a folyékony anyagot a talajba juttatja a sorok közé. Függesztett helyett vontatott megoldást választottak, mert 2000 liter folyadék súlya függesztve túl nagy lett volna. A gép nyomban futó tárcsái a használat során kopnak, de a rendszer eredetileg akkor készült, amikor még nem voltak elérhetők a hazai alternatívák.
A vetéstechnológiában két fő gépük van. A régi Horsch Pronto sűrűn vetett gabonákhoz ma is megvan, mellette beszereztek egy Horsch Avatar direktvetőgépet. Az Avatar 6 méteres, dupla tartályos (60–40% megosztás), a nagy részbe a vetőmag kerül, a kisebbe foszfortúlsúlyos műtrágya. Általában 100 kg/ha foszforos műtrágyát juttatnak közvetlenül a mag mellé. Az Avatar ára jelentős beruházás volt, de a no-till irány támogatásához elengedhetetlen. A kukorica vetésére egy mechanikus Kinze vetőgépet használnak, amelyet fokozatosan építenek át Precision Planting elemekkel: sorzáró fúrókerék (furrow closer), soron belüli folyékony kijuttatás, sortisztítók. Azért kellett fejleszteni, mert a sekélyen művelt, felül száraz, alatta nyers talajban a vetőbarázda gyakran nyitva maradt, illetve a műtrágya a sor mellett kiszárította a talajt. Ma a sortisztítóval tisztítják a vetendő sávot, a magra közvetlenül foszfort és káliumot juttatnak folyadék formájában. A talajfertőzés ellen inkább a vetőmag csávázására támaszkodnak. A drótférgekkel így is akad gond, de a mélyebb mechanikus művelést igyekeznek elkerülni.
A gazdaság személyi állománya meglepően kicsi: a 450 hektár szántót, a gyümölcsöst és egy 10 hektáros erdőt gyakorlatilag Ferenc és Gábor viszi, egy állandó alkalmazottal, aki a telep körüli munkákban segít. Nagyobb csúcsidőkben szerződéses alapon hívnak be gépesítésben jártas alvállalkozókat. A filozófia az, hogy a család elbírja a gazdálkodást. Ehhez kellett a minimális talajbolygatás, a nagy teljesítményű és egyszerűen kezelhető gépek, valamint a meggyes teljesen gépesített betakarítása.
A meggykombájn működése külön figyelmet érdemel. A gépet egy Kubota traktor húzza, formája fordított U-betű: a fa a gép belsejébe kerül, a két oldalon halszálkás „pikkelyek” zárják körül a lombfalat. A belső küllők finom mozdulatokkal „fésülik le” a gyümölcsöt az ágról, a meggy a szállítószalagra hullik, onnan egy tisztítórész szívja le a leveleket, szennyeződéseket. A gyümölcsöt 500 literes konténerekbe gyűjtik. A gép úgy mozgatja az ágakat, hogy a vékony, rugalmas faanyag jól bírja, a túl vastag vázágakat viszont előre el kell távolítani. Ennek megfelelően alakították ki az egész ültetvényt: a klasszikus magányos koronás meggyfa helyett egy sűrű, több fából álló sövényt formáltak, ahol négy kisebb fa együtt ad ki egy „nagy fát”, csak gépbarát szerkezetben. A betakarítás így tiszta, kíméletes, a fa nem sérül, a gyümölcs pedig alkalmas ipari feldolgozásra.
A gazdaságlátogatás végén a vendégeket Ferenc felesége fogadja, kávéval és teával kínálják őket, miközben a gépek és technológiák mellett szó esik múltról, tervekről és a családi gazdálkodás mindennapi kihívásairól. Az egész történet azt mutatja, hogyan lehet egy történelmi gyökerű, kollektívizáció után újjáépített családi birtokot úgy modernizálni, hogy egyszerre legyen munkaerő-takarékos, talajkímélő, megújuló energiára támaszkodó és hosszú távon életképes.
A látogatás során szóban elhangzottakból az írásos összefoglaló a Red Rabbit informatikai megoldásának használatával készült.
