A látogatás egy szlovákiai szövetkezeti állattartó telepre vezetett. A házigazda Samuel Orčik, a cég állattenyésztője volt. A látogatás során témaként előkerült a gazdaság mérete, földhasználata, munkaerő-helyzete, a tejelő szarvasmarha-állomány tartástechnológiája, takarmányozása, szaporodásbiológiája és a húsmarhatartás felé tett lépések, valamint az ehhez kapcsolódó beruházások és mindennapi működési megoldások.
A szövetkezetben jelenleg 55 alkalmazott dolgozik, az állattartótelepet és a gépészeti ágazatot együtt számolva. Földterületük szerkezete erősen legelőcentrikus. mindössze körülbelül 200 hektár szántójuk van, a többi – nagyjából 1300 hektár – tartós gyep/legelő. A gazdálkodást a jogszabályi környezet is befolyásolja. Az előző évben, 2024-ben egy új szlovák rendelet a lejtős területek művelését és a vízerózió kockázatát szigorította. Így az erózióvédelem miatt csökkenteniük kellett a kukorica területét, egészen 90 hektárra.
A látogatás egyik fókusza a 2017-ben épült modern istálló volt. Ez korszerű istállótechnológiát képvisel, és a telep egyik első modern építése volt. Az itt is meglevő munkaerőhiányra konkrét technológiai válasz is látszik a látogatók számár. Az automata takarmány-visszatoló rendszert, egy tolórobotot, amely a jászolhoz tolja vissza a szétszóródott takarmányt. Erre azért volt szükség, mert egyre kevesebb az ember, így olyan feladatokra is automatizálást kellett bevezetni, amit korábban kézzel oldottak meg.
A telep személyzetének összetétele is beszédes: az állattartásban jelenleg négy ukrán hölgy és két nepáli férfi dolgozik, akik két hónapja vannak ott. A cégnél elégedettek velük, és külön megjegyzik, hogy a nepáliak hinduk, ezért a tehén számukra szent állat, abszolút nem bántják az állományt. A munkamegosztás szerint az ukrán nők a fejőben dolgoznak, míg a nepáliak közül az egyik a juhoknál, a másik a borjaknál/fiatal állatoknál segít.
A tejelő állomány létszáma: összesen körülbelül 440 fejőstehén, ebből az említett istállóban éppen 372 darab van. A teljes szarvasmarha-állomány a telepen nagyjából ezer körüli, és hasonló nagyságrendben (kb. ezer) juhot is tartanak. Maga az istállóépület 100 méter hosszú, ami érzékelteti az intenzív, nagyüzemi jellegű tartást.
A napi termelésről konkrét adat is elhangzik. A látogatás idején, december elején – átmeneti takarmányozási fázis miatt – kisebb a tejhozam, kb. 31 liter/tehén/nap. Ennek oka, hogy két hete nyitották meg az új kukoricasilót, és nem akarnak azonnal teljes silóadaggal kezdeni. Ezért „gyengébb” a keverék, az állomány pedig fokozatosan áll át a silós etetésre. Utalnak arra, hogy korábban más volt az arány: több siló került az adagba, illetve volt időszak, amikor „tiszta szenázs” ment. Most a siló arányát emelik, mert korábban elfogyott a siló, és frissen kezdték újra etetni.
Szóba kerül a tehenek életteljesítménye és a laktációk száma is. A legidősebb, még termelésben lévő tehén jelenleg a 8. laktációján van, de ez ritkaság. Egyedüli ilyen egyed itt, kivételesen jó. Kiemelnek egy különösen magas életteljesítményű egyedet is. Van olyan tehén, amely már 100 000 kilogramm tej fölött jár élete során, és jelenleg a 7. laktációban van.
A genetikai háttérről is szó esett. A telep korábban pingzgaui jellegű állománnyal indult, majd később holstein és vörös holstein irányba is kereszteztek. Ma a genetika nagy arányban a szlovák tarka felé tolódott. A laktációk átlagos száma viszont nem fix szabály, hanem egyedi döntéseken múlik. Minden tehenet individuumként követnek, és eszerint döntenek a selejtezésről. Ennek ellenére kirajzolódik egy gyakori minta. Sok állat a 4. laktáció környékén kerül ki, bár vannak 5–6–7 laktációt megélő tehenek is, és nagyon kevés jut el 8-ig. A háttérben részben szaporodásbiológiai problémák állnak. A magas termelékenység miatt romolhat a reprodukció, ezért idővel selejtezni kell. A holsteinhez viszonyítva elhangzik, hogy a holstein „hamarabb megy ki”. Akár a 3. laktáció után, míg a tarkákat tovább tudják tartani.
A szaporításnál szóba kerül a termékenyítési stratégia: általában 450–500 kg testsúlynál engedik a tenyésztésbe a növendékeket. Használnak szexált spermát is, de célzottan. A legjobb egyedekhez nyúlnak vele, és nem kizárólag üszőknél. A beszélgetésből az látszik, hogy a szexált sperma drágább és érzékenyebb, ezért inkább ott alkalmazzák, ahol a genetikai érték ezt indokolja. A vemhesülési mutatóként elhangzik egy 1,8–2,2 közötti érték Nagyjából átlagosan kétszer kell termékenyíteni ahhoz, hogy legyen borjú. Tejfeldolgozásuk nincs, a tejet tejiparnak adják el.
A fajtaválasztás indoklásánál a házigazdák elismerik, hogy anyagilag a holstein bizonyos helyzetekben jobban jöhetne, mégis a tarka mellett maradnak, mert jobban tetszik nekik. E mellett gyakorlati előnyei is vannak. Jobb lehet a borjú ára, és az állatot később is jobban el tudják adni. Emellett a tej összetétele is kedvező: a telep tejzsírja jelenleg 4,4% körül van, a fehérje 3,65%, és elhangzik, hogy 4,2% zsír felett kompenzációs felár jár, amit meg is kapnak.
A húsmarhatartás csak részben kapcsolódik a tejelő ágazathoz. A szlovák tarka bikaborjakat jellemzően 2–3 hetesen eladják, tehát nem mindet hizlalják fel. Emellett van hereford állományuk is, de csak kevés, és azt inkább megtartják, bővítik. A húsmarhás ágazat náluk még kezdeti fázis. Most nevelik az első adagot saját bikákból.
Árakról is esik szó: korábbi eladásnál a legjobb ár 6–7 euró körül volt. A hizlalási célt életkorhoz kötik. Nagyjából 25–26 hónapos korban, legfeljebb 30 hónaposan adnák le az állatokat.
A húsmarhatartás stratégiai oka a domborzat és a legelők minősége: sok meredek legelőjük van, ahol a tejelő tehenek rengeteg energiát elégetnének a mászkálásra. Ezért az intenzív istállós tartásban több energia marad termelésre. Ezeket a meredek legelőket viszont nem akarják elhanyagolni, így logikus lépésnek tűnik húsmarhával legeltetni, mert az jobban illik az ilyen területekhez.
A takarmány-önellátás korlátozott. Saját abrakból lényegében csak búzájuk van, a többit megvásárolják. Vásárolnak ásványi kiegészítőket, szójadarát, kukoricamagot és repcedarát; napraforgót nem említenek. Borsót és csillagfürtöt (lupin) is vesznek – nem túl gyakori alapanyagként. Ezt a takarmányozási szakember javaslatára vezették be.
A beruházásoknál elhangzik, hogy támogatással építkeztek. Viszont az egyik felső istállónál kifizetési vita alakult ki, évek óta pereskednek miatta.
A silótárolás részleteinél szóba kerül a takarás és fedés: a silót fóliával takarják, és van tető is fölötte. Ennek fő oka a higiénia, illetve az is, hogy drága takarmányt nem akarnak kitenni kárnak. Baktériumkészítményt nem használnak, mert ha jókor készül a siló, szerintük nincs rá szükség.
A technológiai részletek közül előkerül, hogy ebben az épületben főként szárazonálló és ellésre készülő tehenek vannak. Elöl egyéni boxok az elléshez, ahová csak közvetlenül ellés előtt kerülnek be, a hátsó rész pedig a szárazonállóké. Nyakfogós (headlock) karámjuk itt nincs, mert a fejős állomány kezelését a fejőnél oldják meg fixáló egységekkel. Itt többnyire „nem csinálnak semmit” az állatokkal, mert vemhesek, csak probléma esetén zárják be őket kezelő közökbe. Itatásnál nyílt vizes itatók vannak mindenhol, nem labdás, és rendszeresen tisztítják őket. Ivarzással kapcsolatosan hormonokat csak ritkán használnak.
A bemutató végén a borjúneveldét nézi meg a csapat. Szóba kerül egy tenyészbika is, „Miso” (Misi), akit télre bevittek az istállóba, és tavasszal megy vissza a tehenek közé.
A rendszer szerint a tarka borjak és üszők egy másik telepre (Štefanov) kerülnek kb. 6 hónaposan, majd onnan térnek vissza, amikor már magas vemhesek. A száraz fűszéna betárolását rendfelszedő (önfelszedő) kocsikkal oldják meg.
A meglátogatott intenzív tejtermelést végző szövetkezeti telepen korszerű istálló és automatizálás a munkaerőhiányra adott válasz. A fajta- és takarmányozási döntések pedig egyszerre szolgálják a termelést, a reprodukciós stabilitást, a tej beltartalmát és a változatos, domborzatilag nehéz területek hasznosítását.
A látogatás során szóban elhangzottakból az írásos összefoglaló a Red Rabbit informatikai megoldásának használatával készült.
