Az előadás fókusza nem annyira az öntözésfejlesztésen, hanem a vízmegtartáson és vízvisszatartáson volt; ebbe illeszkedik a „Vizet a tájba” gondolat is. A gazdaságos öntözés nem pusztán technológiai kérdés, hanem stratégiai döntés, amelynek alapja a víztakarékosság és a vízvisszatartás. A jövő mezőgazdaságát a rendelkezésre álló víz felelős használata határozza meg.
Az előadás elején a klíma- és időjárási tendenciákról van szó, mert öntözés szempontjából két kritikus tényező a hőmérséklet és a csapadék. A bemutatott idősoron 1880-tól látható a felszíni vízhőmérséklet átlagtól való eltérése: 1880 és 1940 között inkább negatív eltérések voltak, majd a későbbi évtizedekben folyamatos emelkedés következett. 2024 a legmagasabb értéket adta, 1,29 °C-kal az átlag fölött. Csapadékoldalon a klimatikus modellek inkább csökkenést jeleznek. Európában a század végére is inkább a csapadékmennyiség visszaesése várható.
A hazai helyzet érzékeltetésére egy „kétvégű” példa szerepel 2024 augusztus 20. környékéről. Egy jelentős csapadékesemény idején a Duna és a Tisza két vízmércéjén eltérő kép rajzolódott ki: Nagymarosnál a Duna árhulláma magas vízszintet okozott, a rakpartot is elöntötte, miközben Szolnoknál a Tisza a legalacsonyabb vízszintet épphogy elérte. A kis országunkon belül is szélsőséges anomáliák alakulhatnak ki, és a csapadék önmagában nem feltétlenül pótolja a vízhiányt. A talajnedvesség szempontjából a felső 50 cm-ben a csapadék valamelyest javíthat a helyzeten, de 1 méteres mélységben sokszor fennmarad a jelentős vízhiány.
A gazdálkodói visszajelzésekből a legfontosabb jel az „aszálykár”, amit a mezőgazdasági kockázatközösségi rendszer adatai alapján tudnak elemezni. A bemutatott térképek alapján a károk évenként eltérő területi mintázatot mutatnak. Így 2020–21-ben más volt a súlypont, 2022 kiemelkedően súlyos év volt, 2023 csapadékosabb időszakként enyhébb képet adott, 2024 pedig ismét közelített 2021. évi mintázatához. A vízügy által kijelölt öntözőrendszeri hatásterületeket is meg szokták jeleníteni, és ezekben is előfordult aszálykár, ami arra utal, hogy a lehetőséget nem mindenki használta ki. Gyakorisági elemzésben járási szinten azt vizsgálták, hol jelenik meg egymást követő években ismétlődően a aszálykár; ez különösen az alföldi régióban volt jellemző, és összecseng az asszályosságot jelző (például Pálfai-féle) indexekkel.
A kifizetések nagyságrendje „horribilis”: 2020 és 2024 között összesen 92 milliárd forint aszálykár kifizetése történt meg, amelynek körülbelül fele a 2022-es csúcsévhez köthető. Ezt a költséget megelőzésre is lehetne fordítani – ha másra nem, öntözésfejlesztésre, illetve összetettebb vízgazdálkodási beavatkozásokra.
Az öntözés céljairól és korlátairól. Az öntözés agrotechnikai eszköz: a csapadék hiányát pótolja a növény optimális vízigényének biztosítására. Csakhogy amikor a legnagyobb lenne az igény az öntözésre, a medrekben sokszor akkor a legkevesebb a víz, ami komoly kihívás. Többféle öntözési célt lehet megkülönböztetni időszak és technológia szerint, és fontos mérlegelni az előnyöket és hátrányokat.
Az előnyök között szerepel a kármegelőzés, a jobb vízellátás, a tápanyaggazdálkodás támogatása, a termésbiztonság és a magasabb hozam.
A hátrányokról kevesebben beszélnek, de a nem megfelelő technológia vagy vízadag talajszerkezet-romlást, szikesedést, eróziót, vízpazarlást okozhat; túlöntözés elvizesedéshez, talajvízszint-emelkedéshez és tápanyag-kilúgozáshoz vezethet. A vízár jelenlegi szintje szerinte nem ösztönöz kellően takarékosságra. Emellett az öntözés beruházási és állandó üzemeltetési költségei magasak.
Egyértelmű, hogy nem mindenhol lehet öntözni. Sok helyen az öntözésfejlesztés nem megoldható, ezért más irányt is erősíteni kell, mégpedig a talaj vízraktározó képességének növelését. A felső egy méterben jelentős vízkapacitás tárolható, ezért a vízmegtartó agrotechnikákat előtérbe kell hozni. A belvizes területeken vízvisszatartás és tározás segítése, valamint víztakarékos technológiák alkalmazása is fontos.
Az öntözött területek alakulásánál rámutat, hogy a vízjogilag engedélyezett terület akár kétszerese a ténylegesen öntözött területnek. A lekötött vízkészlet mintegy 200 ezer hektárhoz kapcsolódik, miközben a tényleges öntözött terület kb. 140 ezer hektár körüli. Ez az érték viszonylag stabil, nem követi közvetlenül a csapadékváltozást.
A „miért nem öntözünk” kérdésnél két oldal egyensúlyára utal: ideális esetben a termelői vízkereslet és az állami vízkínálat egyensúlyban lenne, de a gyakorlatban ez ritkán teljesül.
A termelők sokszor nem ott akarnak öntözni, ahol van elegendő víz, az állam pedig ott fejlesztene, ahol nagy a vízkereslet.
A termelői oldalon akadály a kisméretű, elaprózódott birtokszerkezet; bérleti földhasználat mellett sokan nem vállalnak hosszú megtérülésű beruházási kockázatot; alacsony az együttműködési hajlandóság. Nehézséget okoznak az osztatlan közös tulajdonú területek (vízátvezetési szolgalmi jog, kártalanítás), valamint a közös érdekeltségű, magántulajdonú vízilétesítmények üzemeltetési és fenntartási költségeinek megosztása.
A szemléletváltás is hiányzik: pályázatoknál sokan inkább új öntözőberendezés vásárlásában gondolkodnak, és kevesebben a meglévő rendszerek rekonstrukciójában. További fékező tényező a gyenge tudástranszfer, a generációváltás és az elöregedés.
Az állami vízkínálatnál gond, hogy a közcélú vízilétesítmények átalakítása nem egyszerű (például belvízcsatorna kettős működésű öntözőcsatornává), idő és fejlesztés kell. Még ott is alacsony lehet a kihasználtság, ahol már vannak öntözőrendszerek. Ha nőne a kihasználtság, csökkenhetnének a fenntartási-üzemeltetési költségek. A térségi, regionális fejlesztések nagy költségűek és időigényesek. Ha valakinek most nincs elérhető öntözővize, egy nagyobb fejlesztéssel akár 5–10 éves időtávval kell számolnia. A túlszabályozott, bonyolult jogszabályi háttér és a nehézkes engedélyezés is gondot okozhat. Az elmúlt időszakban sok változás volt, és a sok egyszerűsítés néha inkább bonyolultabbá tette a folyamatot.
Kiemelt akadály a víztestek minősítése a vízgazdálkodási/vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben: új öntözési vízhasználat kiadhatósága attól függ, hogy a víztest állapota jó-e, mennyire túlhasznált, és van-e többletkapacitása.
Az Alföldön, ahol nagy öntözésfejlesztési igény lenne, a víztestállapotok sokszor rosszak. Az EU felé azzal érvelnek, hogy az öntözött terület aránya mezőgazdasági területen belül nem éri el a 2,5%-ot, de a KAP Stratégiai Terv 74. cikke fékező. A nettó öntözött területnövekedés csak jónál nem rosszabb víztesteken támogatható, és bizonyos esetekben környezeti hatásvizsgálattal kell igazolni, hogy az aggregált hatás nem okoz problémát.
Ehhez kapcsolódva az Agrárminisztérium felkérésére vizsgálják, van-e olyan környezeti módszertan, amellyel ki lehet szűrni azokat a területeket, ahol minimális környezeti beavatkozással lehetne öntözést bővíteni. Ezt stratégiai tervezési visszacsatolásnak is szánják: segít priorizálni térségeket. Az öntözhetőség mérlegelésénél statikus elemek (domborzat, talaj, természetvédelem) és dinamikus elemek (víz, klíma) szerepelnek. Több térképi fedvényt és pontrendszert használtak a potenciális területek szűrésére. Kiindulásként csak mezőgazdasági területeket vizsgáltak, és a magas természeti értékű területeket kizárták. A 12–17% feletti lejtésű területeket nem vették számításba. Erősen belvízveszélyeztetett területekkel sem számoltak. Talajszerkezetnél a tömörödésre, szerkezetromlásra érzékeny területeket pontozással súlyozták; figyelembe vették az erózióérzékenységet, a szikesedési hajlamot (sófelhalmozódás, másodlagos szikesedés), a tápanyag érzékenységet (nitrát, foszfor), az öntözési korlátozás kategóriáit (például kisebb vízadag, ritkább öntözés vs. közepes gyakoriság), valamint a Natura 2000 státuszt (nem kizáró ok, inkább korlátozásokkal kezelendő).
A vízoldali részben a 2022-es (legutolsóként említett) víztestminősítést vették alapul, és előnyben részesítették a javuló vagy kedvezőbb állapotú víztesteket. Ahol van vízpótlás lehetőség, azt pozitívan értékelték. Az így összeálló, százpontos rendszer eredménye szerint felszíni vízből öntözésre környezeti szempontból 288 ezer hektár ajánlható. Talajvíz esetén, ahol figyelembe vették a talajvíztestek minősítését is, 168 ezer hektárt kaptak. Az Alföldön és a Duna–Tisza közi Homokhátságon ez kisebb, mert a készletek túlhasználtak, a Nyírségben kedvezőbb a kép. Rétegvízből 92 ezer hektár jött ki környezeti szempontból ajánlhatóként. Ezt a módszert egyfajta segítségnek szánják a mérlegelésben és akár hatósági-környezeti vizsgálatok egyszerűsítésében is. Emellett felidéz egy korábbi, tavaly év eleji vizsgálatot a vízvisszatartásra alkalmas mélyfekvésű területekről: ott kb. 38 ezer hektár jelent meg, és voltak átfedések olyan zónákkal, ahol öntözésre alkalmas területet is találtak.
A környezeti alkalmasság mellett a gazdaságossággal is foglalkozni kell. A gazdaságosság függ az öntözött terület nagyságától, tagoltságától, a vízforrás elérhetőségétől (mekkora beruházást igényel a kiépítés), az üzemeltetési és fenntartási költségektől, a technológiai választástól, és az öntözési céltól (kármentesítés vagy hozamnövelés). Fontos a termesztett kultúra és a vetésszerkezet is. Érdemes-e váltani, megtérül-e új növénykultúra, illetve mennyire fenntartható a rendszer hosszú távon. A „serpenyő két oldala” logikában az éves öntözési jövedelem a többlettermésből származó árbevétel és a többletköltségek különbségeként jelenik meg, amit a beruházási költséggel együtt kell nézni. Korábbi kutatásokban a FruitVeb cashflow-kalkulátorai alapján vizsgálták, mely kultúráknál rövid a megtérülési idő. A bemutatott ábra szerint több szántóföldi kultúra (például őszi búza, kukorica) esetében hosszabb a megtérülés, míg zöldségeknél és gyümölcsöknél a megtérülés sokkal gyorsabb, és gyakran öntözés nélkül már szinte elképzelhetetlen a termesztés.
A támogatási oldalon az előző ciklus (Vidékfejlesztési Program) két fő iránya jelenik meg: öntözési közösségi együttműködés támogatása (előkészítés, tervezés, közösség fenntartása), illetve a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése (beruházások). A két konstrukcióban összesen kb. 178 milliárd forintot vettek igénybe. Ebből 116 milliárd forint kifizetésre került. Eredményként 32 ezer hektárral nőtt az öntözött terület, több mint 130 öntözési közösség kapott vissza nem térítendő támogatást közel 10 milliárd forint értékben. A vízhatékonyságot is vizsgálták. A meglévő rendszerek fejlesztésénél elvárás volt bizonyos hatékonyságjavulás, de a visszajelzés szerint sokan óvatos fejlesztéseket vállaltak (szivattyúcsere, öntözőberendezés-csere), illetve gyakori volt a napelemes energiaellátás és a kút felújítása.
A KAP Stratégiai Tervben hasonló lehetőségek futnak, két beruházási sávra bontva. A kisebb volumenű fejlesztéseknél maximum 200 millió forintig lehet pályázni. Újdonság, hogy vízvisszatartó létesítmények támogatása is bekerült, tehát komplexebb megközelítést ösztönöznek.
A szeptembertől nyitott harmadik benyújtási szakasz mellett az eddigi szakaszokban összesen 218 pályázat érkezett, 15,3 milliárd forint igénnyel. A nagyobb volumenű sávban 200 millió és 5 milliárd forint közötti támogatás igényelhető; a keret 49,3 milliárd forint, és szeptember 30-tól nyitott, már 90 kérelem érkezett 76,1 milliárd forint értékben, ami nagy érdeklődést jelez.
A közösségi elem most már „fenntartható vízgazdálkodási közösség” néven fut, mert a fókusz az öntözés mellé a vízvisszatartással is bővült. Erre 2 milliárd forint áll rendelkezésre. A közösségek működtethetnek meglévő rendszert és előkészíthetnek új beruházásokat. A meglévő rendszernél feltétel, hogy bővíteni kell az öntözött területet, mert csak üzemeltetés-fenntartás önmagában nem támogatható. Nagy újítás, hogy egységköltségeket vezettek be. Az Agrárközgazdasági Intézetet felkérték, hogy bizonyos dokumentációs és tervezési költségeket normaként határozzanak meg, mert sokszor nehéz volt három árajánlatot kérni. A dokumentáció költségei területnagyság szerint differenciáltan előirányozhatók.
A közösségek helyzetéről néhány adat. 314 elismert közösség van, 104 ezer hektár működési területtel, emellett 23 közösség 88 ezer hektárral elismerés alatt áll. A közösségek előnye, hogy fejlesztési beruházásoknál kiemelt támogatási intenzitást kaphatnak, és a működési költségeik is támogatottak.
Összegzésként nehéz egyértelmű irányt adni, mert ha nincs csapadék, kérdés, mit tartsunk vissza, miből öntözzünk, és hogyan legyen egyszerre kevés és elég a vízadag. Ennek ellenére több prioritás is lehetséges: szárazságtűrő fajták választása és olyan genetikai háttér, ami jobban alkalmazkodik a klímához; talajművelés, talajtakarás és vízmegtartás erősítése, amit a KAP zöld felépítményében az AÖP és AKG vállalások is támogathatnak; víztakarékos, precíziós, igényalapú öntözés terjesztése. Optimális lenne, ha a támogatások differenciálnának a táblán belüli differenciált kijuttatás irányába, és a monitoring hangsúlyosabb lenne, mert jelenleg kevés visszajelzés érkezik a vízhasználatról. A monitoring a készletszűkösség miatt előbb-utóbb elkerülhetetlen lehet, és a gazdálkodónak is visszajelzést adna a hatékonyságról.
A vízforrásoknál a felszíni víz használata lehet preferált. A felszín alatti vízből csak nagyon korlátozottan, különösen aszály idején. A tisztított szennyvíz hasznosítása is lehetőség, mint a készletek terhelését csökkentő lehetőséget, de a vízminőség miatt ezt inkább energianövényeknél vagy nem élelmiszer-alapú növényeknél reálitás.
Zöld infrastruktúraként a vízszétosztó rendszerek fejlesztése szükséges. A „Vizet a tájba” és az aszályvédelmi operatív törzs is inkább a víz szétosztására és olyan régiók ellátására helyezte a hangsúlyt, ahol kevés a víz, nem pedig kizárólag az öntözésfejlesztésre. Ezt már a csapadékos időszakban (tavasszal vagy ősszel) el kellene kezdeni, különben később nehéz „okosan” szétosztani a vizet. A rendszerek rekonstrukciója és fejlesztése megkönnyítené a vízpótlást.
A közösség alapú vízgazdálkodás növeli a hatékonyságot és a társadalmi felelősséget, ezért gazdaságossági szempontból is javasolt, hogy a termelők közösségben gondolkodjanak.
A 2025. november 12-én Kónyban, a projekthez kapcsolódó eseményen elhangzott előadás írott formájának elkészítésében a Red Rabbit informatikai megoldását használtuk.