A látogatás során egy juhtartással és juhtej feldolgozással foglalkozó családi gazdaság mindennapjaival ismerkedhettek meg a résztvevők. A fő téma a lacaune (lakon) fajta juhok tartása, nyírása, takarmányozása, fejése, valamint a tej feldolgozása és értékesítése volt. A gazdaságot két hölgy Lucia Luptáková és testvére vezetik, működtetik. A gazdaság Árva megyében, már a Tátrában van, Pokrývač településen, ami Dolny Kubin mellett található.
A juhokat a látogatás előtt három hete nyírták. A lacaune fajta egyik jellegzetessége, hogy nincs nagy gyapjúképződésük, rövid a gyapjújuk, ezért elég őket évente egyszer nyírni. A nyírás célja nemcsak a higiénia és a komfort, hanem a könnyebb kezelhetőség is, különösen az ellések előtt. Így jobban kezelhető az állat, amikor megindul az ellési időszak. Felmerül a kérdés, miért tél előtt nyírnak, amikor az állatoknak elvileg épp akkor kellene a legjobban a hőszigetelés. A válasz az volt, hogy ezt hosszú évek óta így csinálják, bevált gyakorlatuk. Külön hangsúlyozzák, hogy a gyapjú nyáron is fontos. A rövid gyapjú nemcsak melegít, hanem hővédő szigetelésként is működik, védi a juhot a napsütéstől, a túlmelegedéstől és a napszúrástól.
A nyírást nem ők végzik, birkanyírók jönnek hozzájuk, Gyetva környékéről. A lenyírt gyapjúval viszont gond van, a nyírók elvihetik, mert gyakorlatilag nincs rá igény, nem nagyon lehet értelmesen hasznosítani. Az is kiderül, hogy a juhok ellése szezonálisan szervezett, alapvetően tavasszal elletnek. Felmerül, hogy foglalkoznának-e később más elletési renddel vagy bővítéssel, de jelenleg nincs rá kapacitásuk. A legnagyobb akadály mindenhol ugyanaz, nincs ember, nincs, aki segítsen, ezért a gazdaság ritmusa is ehhez igazodik. December az az időszak, amikor elvileg kicsit lassíthatnának és pihenhetnének, de az állatok mellett akkor is folyamatos jelenlét kell, mert a gondozás nem áll meg.
A takarmányozás kapcsán elmondják, hogy dolgoznak takarmányozási szakemberrel, aki pontosan lediktálja, milyen legyen a napi adag. Ezt a kapcsolatot 8–10 éve tartják fenn, nagyjából azóta, amióta tudatosan tejcélú juhászatra álltak rá. A gazdák elmondták, hogy a „jadrot”, vagyis a koncentrált abraktakarmányt muszáj megvenniük. A szemes terményt is vásárolniuk kell, mert helyben nem tudnak gabonát termelni.
A takarmányozás és a költségek kérdése összekapcsolódik a tej árának témájával is. Szóba kerül, mennyi az ovčie mlieko (juhtej) ára Magyarországon, és hogy mennyire más a háztól eladott ár a feldolgozóipari felvásárláshoz képest. A beszélgetésben elhangzik egy magyarországi 500 forintos ár, amit nem állami vagy ipari felvásárlási árként értelmeznek, inkább közvetlen értékesítésként. A gazdák saját oldalról úgy fogalmaznak, hogy Szlovákiában a nyári tej ára körülbelül 0,55 euró volt (áfa nélkül), télen pedig 0,80 euró körül. Mivel nekik kapacitás miatt nem elég a saját tej, kénytelenek tejet is vásárolni, ezért is követik a piaci árakat. A beszélgetés alapján az árak már máshol közelítenek a 2 euróhoz. Egy franciaországi példa is előkerül, ott szeptemberben 2,20 eurós felvásárlási árat említenek, ami azt sugallja, hogy „van még hová” fejlődniük árban.
A tejtermeléshez kapcsolódóan szezonban egy juh laktációja 300–320 liter körül van. Fontos pontosítás, hogy ez nem éves termelés, hanem egy kb. 150 napos laktációs időszakhoz kapcsolódik.
A juhsajt és a juhtejes termékek piaca is szóba kerül. A kérdés az, van-e Magyarországon érdeklődés juhsajtok iránt; a válasz igen, de hozzáteszik, hogy ez más piac, és sok helyen ritkaságként működik. Az értékesítés akkor működik jól, ha kézművesként, házi készítésűként kommunikálják: „hand-made”, „home-made”. A gazdaság ezt is így csinálja: reggel fejnek, aztán feldolgoznak, autóba pakolnak, elmennek árulni, este hazaérnek, majd másnap ugyanaz. A munkanap hossza is érzékelhető: van, hogy reggel hatkor kezdenek, és estére, sőt áruszállítással együtt akár kilenc-tíz után végeznek. Reggel és este is fejnek, tehát a rutin intenzív és feszes.
A család és a gazdaság összeegyeztetése külön része volt beszélgetésnek. Elhangzott, hogy sokan azt hiszik, a mezőgazdaságban 24 órában dolgozni kell, és a családra nincs idő. A vendéglátók szerint ez nem feltétlenül igaz, jó szervezéssel lehet időt szánni a családra, és a gyerekeket is be lehet vonni a farm életébe. A gyerekek jelenléte konkrétan is megjelenik: a gazdaságban több gyerek van, 15 és 12 éves lányok, illetve a testvér családjában két lány és egy fiú. A gyerekek azért is szívesebben segítenek, mert a feladatok már kevésbé a klasszikus, nehéz fizikai munkák (mint régen a kézi gereblyézés). Inkább technikai jellegűek, automaták indítása, tisztítás, felügyelet, kisebb műszaki műveletek. A gazdák szerint ez a fajta technikai tevékenység jobban érdekli a gyerekeket, így könnyebb bevonni őket.
A földhasználattal kapcsolatosan elmondják, hogy 25 hektárt legeltetnek, a többi területről szénát gyűjtenek be. Külön megjegyzik, hogy a legelő gyógynövényes. Olyan, hogy akár teába is „megfőznék”, annyira sokféle növény van rajta. Ez a legelő minőségére és a táji adottságokra utal. A gazdaság működtetéséhez azonban nem elég a termelés. Kiemelik, hogy érteni kell az eladáshoz, marketinghez és technológiához is, mert a juhtejes kézműves piac ezen múlik.
A takarmány kiosztásáról is zó volt. Kérdés volt, hogy a takarmányos szalagokon mikor megy az etetés, és hányszor etetnek. A válasz szerint épp akkor etettek, amikor a csoport megérkezett, és naponta egyszer etetnek. A keverést traktor utáni takarmánykeverővel oldják meg, és mérleggel dolgoznak, hogy pontosan be tudják állítani az adagokat, és ne maradjon felesleg másnapra. A szenázs és a széna tárolása is különválik: a szenázst „nyitott bálaként” említik, a száraz szénát viszont bálázzák, és „sopákba”, azaz szénapajtába rakják.
A beszélnek a családi munkamegosztásról is. A férjek nem a farmon dolgoznak, mert saját szakmájuk van -programozó, illetve energetikai területen dolgozó szakember., és nem ez az „álmuk”. A gazdaságot a nők viszik, pedig az egyikük ügyvéd volt, a másikuk közgazdászként végzett, és sokáig azt mondta, soha nem akar mezőgazdaságban dolgozni. Mégis itt van, mert az élet úgy alakult.
A juhokat géppel fejik. A fejőházban egyszerre 20 juhot tudnak megfejni. A rendszer úgy működik, hogy a juhok beállnak, a műanyag ajtók egyenként zárják őket a helyükre, majd amikor mind a 20-at megfejték, a rendszer egyszerre nyílik, a szerkezet felmozdul, és a juhok egyszerre távozhatnak. Fejés közben a vályú fölött található adagoló 150 grammos abrakadagot ad minden állatnak: vagy árpát, vagy egy speciális, granulált keveréket, amit kifejezetten a fejéshez állítottak össze. A fejés reggel és este is körülbelül két órát vesz igénybe. A fejőberendezés új beruházás. Nagyjából egy éve vették, és Szlovákiában elérhető rendszerek között az egyik legmodernebbnek számít. A működés lényege, hogy a fejőnek csak fel kell tenni a fejőkehelyeket, a gép elvégzi a munkát, majd lekerül a kehely. A kézi rész minimálisra csökken, így kényelmesebb és gyorsabb a munka.
A modernizáció következő lépcsőjeként egy különösen érdekes tervet említenek. 2026. januártól a nyitrai egyetemmel közös projektet indítanak, hogy a juhoknál is bevezessék az automatizált fejést. A juhoknál ez még nem bevett gyakorlat, sőt nem is ismernek olyat, akinél valóban működő automata fejő lenne. A cél nem az, hogy a teljes fejőház rendszere megváltozzon, hanem hogy a jelenlegi fejő mellé robotkart fejlesszenek. Ez a kézi mozdulatokat kiváltva egyesével felrakja a fejőkehelyeket. Először humanoid robotban is gondolkodtak, de azt túl drágának tartották, ezért maradt a robotkar. A fejlesztéshez adat kell: a mozdulatot fotózni, rögzíteni kell, és elhangzik, hogy akár 40 ezer fotóra van szükség, hogy a mozgást megfelelően be tudják tanítani és programozni. A technológia még nem „100%-os”, inkább fejlesztés alatt áll, és egyelőre sok benne a bizonytalanság.
A sajtkészítés kapcsán az egyik melléktermékről több szó esik. Ez a savó, amelyből „žinčica”-készül. A savót 90 fokra melegítik, így benne marad a fehérjetartalom kicsapódik, és sok probiotikum is keletkezik. Ez egy tiszta fehérjeforrásról, amely segítheti a szervezet tisztulását, csökkentheti a koleszterinszintet, és külön kiemelik, hogy másnaposság ellen „a legjobb orvosság”. A savót olyan vásárlók is rendszeresen keresik, akik emésztőrendszeri problémákkal küzdenek, és a szövegben elhangzik, hogy a rendszeres fogyasztás után sokaknál javulásról számolnak be, sőt olyanról is, hogy „a doktorok sem hiszik” az eredményeket. A termékeiket részben egészségtudatos szempontból is pozicionálják.
A gazdaságnak része egy vedégfogadásra alkalmas rész is. Itt kisebb rendezvényeket fogadnak. Ezen túl maguk is szerveznek sajtkészítési bemutatókat, kóstoltatásokat, családi programokat. Az ebből befolyó bevétel is segíti a családi gazdaság fenntartható működtetését.
Összességében a látogatás egy olyan juhtejes, kézműves feldolgozásra építő családi gazdaság képét adja, amely technikailag igyekszik korszerű lenni (mérleges keverő, modern fejő, robotkísérlet), ugyanakkor a mindennapi terhelés nagy, a munkaerőhiány állandó, és a siker kulcsa az, hogy a termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig mindent kézben tartsanak.
A látogatás során szóban elhangzottakból az írásos összefoglaló a Red Rabbit informatikai megoldásának használatával készült.