Prezentáció ITT
Az előadás a „valódi burgonyamag” (true potato seed, TPS) és a hibrid burgonya vetőmagról való szaporításának kialakulóban lévő, még nem kiforrott gyakorlatát mutatja be, egy hazai forgalmazó és termelői kör tapasztalatain keresztül.
A kiindulás az, hogy a magról való szaporítást a nemesítők régóta használják, mert a vonalak kialakításához szükség van magra. A burgonya esetében ez úgy jelenik meg, hogy a vetőgumóból fejlődő növény – ha a fajta virágzik – bogyót képez, és ezekben a bogyókban vannak a magok. A mag rendkívül apró, és elvileg ebből lehet új növényt nevelni.
A történet modern része egy Wageningeni Egyetemhez köthető: 11–12 éve néhány frissen végzett hallgató startup céget alapított, és hibrid burgonya nemesítéssel kezdett foglalkozni. Ez lett a Solynta, amely a hibridjeit már vetőmagról (true potato seed) szaporíthatónak pozicionálja. Az előadó a Bács Gazda Coop Kft.-t képviseli, amely 30 éve vetőburgonya-forgalmazással foglalkozik. Így a téma gyakorlati okból is érdekes. Az előző évben 25 millió forint értékű vetőburgonyát kellett leselejtezni piaci zavarok miatt. A vetőgumó romlandó, és ha októbertől májusig nem adják el szaporítóanyagként, akkor gyakorlatilag értékét veszti. Ezzel szemben a vetőmag akár 5 évig is tárolható hűtőben, és akkor veszik elő, amikor szükség van rá. Emiatt a cég szeretett volna Magyarországon az elsők között belépni a hibrid burgonya vetőmag forgalmazásába.
A Solynta eredetileg több partnert keresett, főleg zöldségvetőmag-szaporító cégeket, de sok helyen elutasították, mert a megkeresettek nem láttak benne fantáziát, babrásnak gondolták, vagy nem érezték, hogy értenék a lényegét. A Solynta cégnek egyébként 120 alkalmazottja van 13 nemzetiségből, fiatal, tehetséges csapat, szimpatikus kelet-európai képviselővel, egy görög fiú. Ugyanakkor nem biztos, hogy mindenhez értenek, hiába tudományosan felépített a rendszerük. A lényegre kérdeztek rá náluk, mert egy hibridtől „kirobbanó potenciált” várna több szempontból.
Elhangzik néhány gondolat a hagyományos burgonyanemesítés a diploid hibridizáció összehasonlításáról. A klasszikus út tetraploid. Két tetraploid növény keresztezéséből rengeteg változat jön létre, ezért a nemesítés erősen szelekciós jellegű. A nemesítő akár húszezer növényből választ ki négyet-ötöt-hatot; a folyamat klónszelekcióval megy tovább, és 8–10 év is lehet, mire fajta lesz belőle. Ezzel szemben a diploid hibridizációt kiszámíthatóbb. A „kiszámíthatatlan eredmény” miatt vannak sikeres és sikertelen nemesítők, mert a tudás mellett „szem”, érzék és szerencse is kell. A kétkromoszómás/diploid rendszerben a végeredmény elvileg jobban tervezhető.
A prezentált előnyök között a legfontosabb a logisztika: a könnyű szállítás és tárolás. 25 gramm mag megfelelhet 2,5 tonna hagyományos vetőgumónak, tehát egy 100 hektáros gazdaság akár egy kisebb DHL csomagban megkaphatná a teljes éves vetőmagszükségletét. Előnyként szerepel még a gyorsabb fajtaválaszték-fejlesztés (2–3 év alatt lehetne eredmény), a könnyebb célzott nemesíthetőség, illetve a rezisztencia révén csökkenő növényvédőszer-használat, ami olcsóbb technológiát és környezeti előnyöket jelent. Szó esik a „vetőmag skálázhatóságáról” is. A vetőgumónál a gumómérettől függően 4–6–8 csíra indul, ezek sztólókat fejlesztenek, a sztólókon képződnek a gumók; magból viszont egyetlen sztóló várható, ezért kell „duplázni” (nagyobb tőszámra, más elrendezésre utal), hogy a hozam egyszer megközelíthesse a hagyományos termesztést. A vetés termelékenységét is kiemeli: aprómagvető géppel könnyű lehet a munka, nem kell több tonnás vetőgumót mozgatni a tábla szélén.
Vannak kritikai észrevételek is a Solynta fajtaleírásai kapcsán. Aki burgonyával foglalkozik, szerinte tudja, milyen részleteket kellene tartalmaznia. A cég 01-től indult és 023-nál tart, de saját bevallásuk szerint két hibrid lehet igazán piacképes. Mindkettő erős fitoftóra -ellenállóságot ígér, ami fontos, mert a fitoftóra a burgonya egyik leggyakoribb és legnehezebben kezelhető betegsége.
A gyakorlati kipróbálásnál most még a problémák dominálnak. Amikor a csíranövényeket látták, többször megijedtek, mert a fejlődő növények úgy néztek ki, mintha Y-vírussal fertőzöttek lennének – pedig magról ez elvileg nem lenne logikus. A Solynta magyarázata szerint ez morfológiai eltérés. Ha egy NÉBIH-ellenőr ránézne, vírusosság miatt akár kizárhatná az egész területet.
Az első hazai szezonban a forgalmazást ezért inkább hobbikertészek felé képzelik el. Az idei magyar tapasztalatok mellett görögországi és afrikai példákra hivatkoznak, ahol a palántázás elterjedt, van olcsó munkaerő és állítólag jól működik. Magyarországon ezzel szemben a helyre vetés sok helyen kudarcba fulladt. Az évben 200–300–400–500 ezer szemet osztottak szét az országban, és csak két helyen volt valamilyen értékelhető eredmény. Kaptak a cégtől elsőéves gumókat is, de azoknál sem látták a hibridtől várt kirobbanó különbséget. Csalódás volt. A napraforgó- vagy gabonahibrideknél brutális eltérések vannak termésben vagy teljesítményben, itt viszont nem ezt tapasztalták.
Kiemelt tesztelőként bevonták a Szolnokon/Berzencén működő nagy vetőburgonya-előállítót (családi vállalkozás, Varga család), akik aprómagokkal is foglalkoznak. Ott a helyrevetés ugyanúgy történt, mint más aprómagnál (például sárgarépánál), mégsem lett belőle állomány: kitárcsázták. Egy nyíregyházi egyetemi kutatóhely is kapott nagy mennyiséget, ott a szél, eső, csapadékhiány mind gondot jelentett. Az előadó saját kísérletét is említ egy kiskunhalasi teremnagyságú területen, modern öntözéssel és agrármérnöki felügyelettel. Nekik sem sikerült. Őszintén elmondja, hogy nem tudta megmagyarázni, miért nem maradt meg az 500 palánta, amit kaptak. Bócsán egy kistermelőnél 10% kelés volt, ott már „krumplinak” kinéző növényállományt látott, ami legalább valamiféle siker.
Ez alapvetően technológiai probléma, és pont ezért vállalja a kísérleket. Ha lesz ebből valami, addigra meg kell tanulni, hogyan kell magról burgonyát termelni, mert ezt Magyarországon nem ismerik.
A fő problémák listája: vetésmélység, öntözés (különösen precíziós öntözés hiánya), kelési nehézségek, hosszú kelési idő, és a gyommentesség biztosítása. Vízügyes példával: „vízágyúval nem lehet öntözni” keléskor. A gyommentesség azért kritikus, mert 6–8 hétig nem látni biztosan, melyik a burgonya a gyomok között; csak a 7. hét körül kezd „burgonyára” hasonlítani a növény. A technológiai leírás szerint a vetőgép normál aprómagvető, szűk sortáv/sík terület kell, ha nem palántáznak. A 9. hétre már „majdnem burgonya”, a 10–11. héten „megtölt”, a teljes ciklus 130–140 nap, és a 19. héten betakarítás. A palántázásos út lehet az, ami egyszer olcsóbb és hatékonyabb lehet. Polgár Ákos az egyik kísérleti partner– mint profi burgonyatermelő – nem akarna ezzel bajlódni, inkább palántát neveltetne, még ha hagymatermesztőként jártas is az aprómag-technológiákban. A kónyi termelés palántáról volt a legsikeresebb, de ő sem biztos benne, hogy ez a leggazdaságosabb, főleg termésben.
Az idei eredmények alapján náluk nem igazolódott a Solynta állítása, hogy magból már étkezési burgonya is teremhet; legfeljebb olyan gumó, ami tovább-szaporításra alkalmas. A következő fontos vizsgálati lépés, hogy Polgár Ákos terméséből 150 gumót elküldenek Keszthelyre rügydugvány-vizsgálatra és ELISA-tesztre: azt akarják látni, az „egyéves magyar jelenlét” (levéltetű, kabóca és a szántóföldi környezet) milyen leromlást okoz. Ha a leromlás ugyanolyan, mint egy elit gumóról termesztett burgonyánál, akkor nem sok értelme van a technológiának.
A 2025. november 29-én Szentesen, a projekthez kapcsolódó eseményen elhangzott előadás írott formájának elkészítésében a Red Rabbit informatikai megoldását használtuk.