Nyitó előadás filmfelvétel ITT
A Gazdák Jövője, a Jövő Gazdái – Agrárszakmai Konferencia 2026 esemény elején a szervezők részéről Pintér Bálint az AGRYA társelnöke, Varga Péter, a szlovákiai Gazda Polgári Társulás elnöke és Dr. Mikula Lajos a 2SF-M Felkészült gazdák, fenntartható gazdaságok – Mozgásban Program programvezetője köszöntötték a résztvevőket. Majd következett a nyitó előadás.
Pintér Bálint köszöntőjében a napot különleges mérföldkőnek nevezte, mert az AGRYA fennállásának 30. évfordulóját ünnepli: három évtizede képviseli a magyar vidék fiataljait és közvetíti a jövőképüket. A „30 év” számára nem puszta szám, hanem rengeteg munka, sikeres érdekképviselet és egy összetartó közösség felépítése, amelynek köszönhetően az AGRYA a magyar agrárium megkerülhetetlen szereplője lett. Hangsúlyozta, hogy a múlt tapasztalata a „jövő termőtalaja”, és a konferencia célja, hogy közösen keressenek válaszokat a jövő kérdéseire. 2026-ban már nem vitás, hogy a technológiai forradalom és a precíziós gazdálkodás átírja a mindennapokat, miközben a klímaváltozás hatásai, az újonnan felbukkanó növény- és állatbetegségek, valamint a piaci nehézségek még nagyobb összefogást igényelnek. Ugyanakkor az elmúlt harminc év azt bizonyítja, hogy a fiatal gazdák rugalmassága és innovációs ereje átsegít a nehézségeken. Arra bátorított mindenkit, hogy ne csak szemlélője, hanem aktív alakítója legyen a modern agráriumnak, használja ki a konferenciát tapasztalatcserére és kapcsolatok építésére, és dolgozzanak együtt a következő harminc év sikereiért.
Varga Péter köszöntőjében a magyarországi és a felvidéki, szlovákiai gazdákat egyaránt üdvözölte. Fontosnak tartotta a 2023-ban elkezdett együttműködés folytatását, mert a két szervezet „szerencsés fúziót” alkot: a szlovákiai és a magyarországi gazdák hasonló problémákkal és kihívásokkal szembesülnek. A legfontosabb új kihívások között említette a klímaváltozást és az új technológiák bevezetését, sőt azt is, hogy egyre több gazdálkodó alkalmaz mesterséges intelligenciát a gazdaságában sikerrel. Ezeket nem lehet megkerülni: ha nem sikerül felzárkózni, akkor a gazdák lemaradnak és elveszítik versenyképességüket. A nap előadásait olyan útmutatásként értelmezte, amelyek segítenek korszerűsíteni a gazdaságokat és megfelelni az új klimatikus feltételeknek.
Dr. Mikula Lajos rövid köszöntőjében kiemelte, hogy az agráriumot szinte minden elemében változó világ veszi körül. A gazdálkodóknak olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek hosszú távon meghatározhatják az életüket és a családjuk boldogulását. Ezeket a döntéseket mindig maguk a gazdák hozzák meg: helyettük senki nem dönthet. A segítség legfeljebb abban állhat, hogy információt és kapaszkodókat kaphatnak, amire a 2SF program és az ehhez hasonló tájékoztató események vállalkoznak. Megköszönte, hogy a résztvevők eljöttek: „Aki ilyen rendezvényeken jelen van, komoly lépést tesz a felelős döntéshozatal felé, mert tájékozódik, kapcsolatokat épít és a jövőről gondolkodik.”
A köszöntőket követően a konferencia nyitó előadását Dr. Szabó Marcel alkotmánybíró tartotta „Felelősség a jövőért” címmel.
Dr. Szabó Marcel köszöntötte a hallgatóságot, megköszönte a meghívást, és pozitívnak nevezte azt a szemléletet, ahogyan a fiatal gazdák a klímáról beszélnek. Külön tetszik neki a konferencia fókusza („technológia, klíma, üzlet”), mert szerinte a klímaváltozásról a világban gyakran két szélsőséges megközelítés jelenik meg. Az egyik a klímaszuperaktivista hang, amely sokak számára aggasztó vagy akár kontraproduktív, a másik pedig a teljes elutasítás, visszautasítás. Úgy fogalmazott: a klíma „rettenetes veszély”, ugyanakkor „esély” is a kibontakozásra, az alkalmazkodásra és a rezilienciára, amellyel a Kárpát-medencében megőrizhetők a speciális viszonyok kellő gondossággal, technológiával és odafigyeléssel.
Felvetette, hogy a folyamatosan érkező riasztó hírek egy idő után megszokássá válnak, és könnyen elvesztik a figyelem erejét. Ezzel szemben a kialakuló klímahelyzetet Alkotmánybíróság a klímatörvény vizsgálatakor ehhez nem napi hírként, hanem hosszú távú állami felelősségként közelített. Az országgyűlési képviselők beadványa nyomán azt vizsgálták, hogy a klímatörvény elegendő-e a kockázatok felméréséhez és az adaptációs, reziliencia- és kibocsátás csökkentő intézkedések kialakításához, illetve kell-e többet tenni. A döntés előkészítéséhez „évtizedekre szóló” anyagokra támaszkodtak: partnerként bevonták a Magyar Tudományos Akadémiát, figyelembe vették az országgyűlés fenntartható fejlődéssel foglalkozó tanácsának anyagait, az információs és technológiai minisztérium háttérdokumentumait, és megkeresték a nemzeti parkokat is, hogy tárják fel a következő évtizedek várható veszélyeit.
A cél egy olyan dokumentum megalkotása volt, amely államférfiúi felelősséget teremt és folyamatosan ott lebeg az országgyűlés előtt.
A döntés értelmezéséhez történelmi párhuzamot hozott. A kiegyezés utáni gazdasági fellendülést, és Kossuth „kasszandra levelét”, amely előre jelezte a későbbi súlyos következményeket. A klímadöntést is ilyen kasszandra levélként írta le. Ha az országgyűlés nem hoz érdemi intézkedéseket – többek között a gazdák támogatására is –, akkor évtizedes távlatban elkerülhetetlenül súlyos következmények jönnek. Példákat sorolt a táj átalakulására, a Hortobágyon megjelenő fügekaktusz és prérifű, a Balaton átalakulásának és területcsökkenésének veszélye, a talajvíz csökkenése, az erdők sérülékenysége (fenyőerdők eltűnésének lehetősége, bükkösök és tölgyesek fenyegetettsége). Azt hangsúlyozta, hogy a magyar táj az identitás része, ezért a változás nem pusztán természeti, hanem nemzeti önazonosságot is érintő kérdés.
Az erdőkkel kapcsolatban hosszú távú gondolkodást hozott példaként. Mária Terézia 1770-es erdőrendelete a tölgyesek vágásfordulóját 200 évben határozta meg, vagyis a jövőorientált szemlélet nem új. A klíma kapcsán azonban sok folyamat már jóval rövidebb idő alatt is végbe mehet.
A lehetséges válaszok között jogi és szemléleti fordulatra van szükség. A víz „minél gyorsabb kivezetése” helyett a vizek visszatartását kell a középpontba állítani, ehhez a jogi szabályozást is módosítani kell. Szóba került a csatornák megváltozott szerepe és a mikroklímák kialakításának lehetősége, a mezőgazdasági területek közötti erdősávok ökológiai és biodiverzitási szerepe, valamint az erdőgazdálkodásban a tarvágás radikális visszaszorítása és a szálaló gazdálkodás iránya.
Magyarországnak a kibocsátáscsökkentési vállalásokban is felelőssége van, de legalább ilyen fontos az alkalmazkodás és a reziliencia erősítése intézményekkel, intézkedésekkel és anyagi eszközökkel, mert a mezőgazdaság szükségképpen átalakul, és ebben a változásban kitörési esély is rejlik. Hangsúlyozta a helyi termelés megerősítésének jelentőségét (például a távoli importtal szemben), és azt, hogy a klímatudatosság nem „ellenség”, hanem a helyi termelők és az alkalmazkodás támogatásának felismerése.
Kritikus kérdéseket vetett fel az EU támogatási rendszerével kapcsolatban is. Vannak területek, ahol a belvíz természetes, és a lecsapolás másutt aszályt okozhat; lehetnek olyan helyek, ahol inkább nem kellene mezőgazdasági termelést folytatni, és a támogatási logikát is ehhez kellene igazítani.
A magyar gazdák szerepét döntőnek nevezi a nemzet jövője, a vidéki kultúra és a táj megőrzésében, és tisztelettel üdvözölte, hogy a gazdák felelősen, okosan, mértéktartóan vállalják a klímaváltozással kapcsolatos alkalmazkodás gondolatát.
